Kipróbáltuk a Renault kis crossoverének csúcsváltozatát, és megcsapott a jövő szele.

Elképesztően jó kocsi. Szupermodern, hihetetlenül tágas, rendkívül kényelmes, roppant dinamikus, kivételesen felszerelt, van tekintélye, beszéli a jövő nyelvét, és jól áll neki a narancsmetál a feketével – nagyon egyben van az egész. Ezt éreztem az első órákban a Renault Captur-ben.

A tisztánlátáshoz hozzá tartozik, hogy a tavaszi vírushullám után ez volt nálam az első tesztautó, a karantén hosszú heteiben pedig Trabanttal közlekedve intéztem a halaszthatatlan dolgaim. És bár imádom, el kell ismernem, hogy hozzá képest Daciától Rolls–Royce-ig bármilyen új kocsira igazak fentiek (a különleges nyelvismeretet és a színt leszámítva). Hogy a teszt a szubjektív műfaján belül objektív lehessen, az volt a kérdés, mi marad a szuperlatívuszokból egy hét után, mire az NDK végóráiból visszahelyezkedem napjainkba, az autóipar jelenébe.

A színösszeállítás egyértelműen ilyen. A Captur formás, egészségesen zömök autó érdekes és ügyes dizájnrészletekkel, ezeket pedig jól kiemeli a szép Atacama narancs a fekete műanyag elemekkel és tetővel. A lökhárítók szürke betéteinek és a körben megtalálható krómozásnak véleményesebb a szükségessége, az összhatásmutatót azonban a gagyi-prémium skálán utóbbi felé téríti ki.

Clio-alapokra épül a Captur második generációja, tehát tulajdonképpen egy kicsit puffasztott és megemelt kisautó, a 4,23 méteres hosszúságában azonban kényelmesen elfér négy kifejlett felnőtt, és hátul középen még egy, ha muszáj. Mindez nem a csomagtér rovására megy, mert az alaphelyzetben is több mint négyszáz literes, vagyis a tágasság nemcsak a Trabant típusú kalodából átülve érezhető, hanem abszolút értelemben is. Közben pedig a mindennapi – városi-elővárosi – használatban a külső méretének csak előnyei vannak, és ez minden parkoláskor eszünkbe is jut.

Valós a dinamikája is: igaz, a TCe 155 jelű tesztautó a csúcsmodell, amelynek számértéke a lóerőt jelöli, az pedig szép teljesítmény egy 1,3 tonna alatti jármű mozgatásához. Az álló helyzetből 8,6 másodperc alatti százra gyorsulás nem hozza el a győzelmet az autóskártyában, a mindennapokban viszont bőven elég, illetve annál azért több, mindig van erőtartalék, magabiztos az autópályán is, a futóműve kényelme ellenére sem billegő, a hétfokozatú automata váltó jól összedolgozik a motorral; az átlagosnál jóval élvezetesebb a Captur-rel autózni.

A „modern” kifejezés a beltér tervezőinek is eszükbe jutott, de talán egy kicsit későn: olyan, mintha már elkészült volna a műszerfal, amikor valaki a homlokára csapott, majd zavartan a középkonzol tetejére eszkábált egy álló tabletre hasonlító érintőkijelzőt.

Ez egyébként opciós tétel, alapáron kisebb jár, amely nem nyúlik a műszerfal teteje fölé – ez a nagy kevésbé harmonikus, de drága mobilokéhoz hasonlóan jó felbontású, az igazi különlegessége viszont nem ez, hanem az, hogy

Nyilvánvaló az üzenet: ez a Renault még a harmincadik században is autó lesz, amikor a százvalahányadik tulaj, netán az első gazda köbükunokái is boldogan róják majd vele az okosúton az okoskilométereket.

Az újmagyar nyelv

A 20–21. századi ember a Nepp–Romhányi zsenipáros Mézga családjából ismerheti az újmagyar nyelvet, amelyet időben és térben távoli rokonuk, MZ/X is beszélt. A Wikipedia definíciója szerint az újmagyar nyelvben nincsenek ragok, a magyar szavaknak csak az első szótagját használják, de néha, az érthetőség miatt a következő szótag elején levő mássalhangzó(ka)t is az egyetlen szótaghoz kapcsolják. Névelők nincsenek, igekötőket is csak akkor használnak, ha anélkül más értelme lenne az igének. Vagyis az újmagyar „ak nyav” magyarul „akarja a nyavalya”, a „herherkukugkérférmér” magyarul „hernyóhergelő, kukacugrasztó kéregféregméreg”, a „marha barom” a „maradéktalanul hallom, barátom, rokonom”, ennek a kis írásnak a címe pedig a „kellemes autó, a színe is vagány, szerintünk olvasd el a cikket róla”.

Hogyan is néz ki egy újmagyar utasítás? Például így:

Ezen azért lehet fejleszteni, vannak még benne újmagyar nyelvtani hibák, és a navigáció is napjaink ómagyarját beszéli, a modellfrissítésnél bizonyára újmagyarra állítják majd azt is. A Renault Captur addig is egy divatos, de még értelmes járműkategória korszerű és tetszetős darabja, nem csak Trabantból átülve okozhat pozitív élményeket.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.