Ha elfogadjuk a tételt, hogy Škoda a józan ember okos választása – simply clever, ugye –, akkor a márka k-val kezdődő és q-ra végződő szabadidő-autói közül a legkisebb, a Kamiq a legértelmesebb döntés. Az autó alapvetően egy használati eszköz, amelynek biztonságban kell eljuttatnia az utasait A-ból B-be, és bár ennél természetesen ma már magasabbak az elvárások – például szeretünk útközben zenét hallgatni, hogy csak egy nagyon egyszerű funkciót említsek –, a nagyobb méret, tömeg, teljesítmény, ár és gazdagabb felszereltség általában már nem a racionalitásról szól, hanem a vágyainkról, a kényelemről vagy akár luxusról, a vezetési élményről, vagy arról, hogy mit akarunk közvetíteni a környezetünk felé.

A képeken látható Kamiq közel áll az alapokhoz. Egy 4,25 méter hosszú ötajtós kocsi, atlanti kék, ami az egyetlen felár nélkül kérhető szín – a sima fehér is plusz 138 ezer forint –, 16-os kerekei vannak, és egy egyliteres, háromhengeres motor hajtja. Nem ez az indulómodell, mert az csak 95 lóerős, ez viszont 115, és az ehhez a motorváltozathoz elérhető három felszereltségi szint közül is a középső, vagyis Selection, de a Škoda-kínálatban ez egyértelműen az alsó régió.

Ez már a frissített modell, ami nem tűnik fel senkinek, pedig változtak az első fényszórók, a hűtőmaszk és a lökhárítók is, de a simítások kis mértéke is jelzi, a 2019-ben bemutatott Kamiq fazonja alapvetően jól sikerült, életciklusának felénél fiatalítani kellett, de stílust módosítani vagy dizájnhibákat javítani nem. Szoros rokona, a Scala arányosabb, mert nagyon ritka, hogy az alacsonyabb építésmód ne legyen az, de a lehetőségeken belül a kicsit kombis, kicsit ferdehátú Kamiq is jól néz ki, nem egy torzzá kicsinyített Karoq vagy Kodiaq, és nem is egy püffedt Scala.

Ahogy az autó külseje sem azt fejezi ki, hogy ha nincs pénzed legalább egy Octaviára, akkor érd be ennyivel, belül sem a primitív vagy a gagyi szinonimája az egyszerűség. Jól áttekinthető műszerfal – szólna egy megfáradt újságíró által írt képaláírás, de én persze nem ilyen vagyok, úgyhogy inkább nem is írok képalát:

Egy kétküllős kormány, mögötte az egyik monitor, amelyen különböző dizájnnal jeleníthetjük meg az információt, középen a másik képernyő, az érintős, alatta pedig a panel, amelyet az iparág egyik legkárosabb divattrendje miatt mostanában szokás eltüntetni és menülabirintusokba rejteni: a klímavezérlés. A Kamiqnál menüből is lehet állítani a légkondit, de a tekerhető-nyomkodható panel is megvan, és talán a Škoda nem is akar végleg megszabadulni tőle, mert bár több típusban a főmonitor alsó csíkjára költözött, az új Superbben több funkcióval, de továbbra is létezik.

A fényes fekete rettenetből csak minimális mennyiséget használtak, szürke szövetből annál többet, ami nagyon hatásosan emeli a minőségérzetet és otthonosabbá teszi a hangulatot is. Lám, drága anyagok nélkül is el lehet ezt érni. Szintén közérzetjavító, hogy van tér, nemcsak az első, hanem a hátsó utasoknak is, plusz négyszáz liternyi űr a cuccaiknak. Ideális autó kisebb magyar családoknak – mondhatnánk, ha nem lennénk tisztában vele, hogy egy ilyen, olcsónak számító Škoda is elérhetetlen a magyar családok jelentős részének, amiről persze nem az autó tehet.

Nagyon ritka már a kézi váltós tesztautó. Az MX-5-ös az, ha RF, ha nem, jól is van ez így, a Suzuki Swift is az volt, mert a vevői számára teljesen természetes, hogy kuplungolni és kapcsolgatni kell, más nem automata kocsi nem jut eszembe az elmúlt időszakból. A legolcsóbb Kamiq manuális váltója csak ötfokozatú, a 115 lóerős változat azonban már hatos kézit vagy hetes DSG-t kap. Amiatt biztosan nem kell a DSG-t választani, mert a kézi váltóval ne lenne jó vezetni: pontos, kellemes kapcsolgatni, a rövid fokozataival és a kis fordulatszámon is nyomatékos turbómotorral a városi-elővárosi közlekedés legfeljebb a torlódások és a kevésbé szimpatikusan autózó sofőrtársaink miatt lehet kellemetlen, nem a Kamiq miatt. A 16 colos kerekek ma már kicsinek számítanak, és vizuálisan rontanak is a kocsi oldalnézetén, a 205/60-as gumikkal és a komfortos, de nem billegős futóművel viszont kifejezetten magyarút-kompatibilis az autó.

Autópályán viszont sokkal inkább az erő fontos, 115 lóerő pedig nem túl sok. A végsebesség ugyan majdnem 200 km/óra, de 100 fölött érezhetően csökken a lendület és a viszonylagos csend – aki rendszeresen autópályán kamiqozna, mindenképp a 150 lóerős négyhengeres motort válassza, mert a 115 – még rosszabb esetben: 95 – lóerős változatban biztosan megbánja, ha nem így tesz. Akkor pedig nem fogja tudni igazán szeretni a Kamiqját.

Pedig ez egy szerethető autó. Nem a vágy poszterre kívánkozó tárgya, de mindenben átlag felett teljesít: jól néz ki kívül, otthonos belül, tágasnak mondható, közegében jól autózható, az alapfelszereltség része az első-hátsó LED-lámpa, a manuális légkondi, a mindenféle biztonsági asszisztensek és a škodás okosságok, mint a parkolójegytartó, a jégkaparó, a kalaptartó alatti háló vagy a kampó a csomagtartóban.

Sikerült néhány forinttal nyolcmillió alá szorítani a Kamiq indulóárát, a tesztben is szereplő, 115 lóerős, gazdagabban extrázott Selection változat azonban már közel 9,9 millió forint. Javarészt városban vagy elővárosban közlekedő józan ember okos választása lehet.

(Fotó: Csepreghy Dániel)