Nehéz ügy ez: akinek elég hetente töltenie egy elektromos autót, annak mi szüksége van egyáltalán új kocsira?
A Dacia nem kevesebbet ígér, minthogy új kis villanyautójával, a Springgel „mindenki számára elérhetővé teszi az elektromos mobilitást”. Hasonló ez ahhoz, ahogy a Logannal 2004-ben az új autó megvásárlásának lehetőségét hozták el nagyon sokak számára. Csak hát a Logannal a maga idejében az ötezer eurós autót célozta meg a Renault, a Spring pedig hivatalos hazai listaárán (6,5 millió forint) egy több mint 18 ezer eurós autó.
A mai sajtótájékoztatón a hazai importőr hivatalosan is bejelentette, hogy megérkeztek az első demóautók és most már élesben veszik fel a rendeléseket. Az időzítés tökéletesen sikerült, mert pont ma délben jelentek meg az idei elektromosautó-vásárlási támogatás részletei, szóval már hivatalos: aki gyorsan lép, négymillióért már kaphat villany-Daciát. Az pedig már csak 11 400 euró. Ami viszont még mindig elég sok pénz egy ilyen egyszerű kisautóért.
Az a baj az elektromos mobilitással (gazdaságilag), hogy nagyon kevés embernek éri meg saját új autónak villanyautót venni illetve tartani. Egészen vicces módon az olcsó kilométerköltségeket (is) jelentő elektromos autózás választása ma a leggazdagabbak számára racionális döntés. Egy 20-25 vagy még több milliós, nagy akkumulátoros, nagy hatótávolságú, szupersportautós menetteljesítményeket adó prémium villanyautó vételára és az általa nyújtott komfort összemérhető a hasonló tudású belsőégésű motoros kocsikéval. A villanyautók használhatósági korlátai pedig nem jelentenek problémát annak, akinek van ennyi pénze kocsira: számukra nyilván elérhető egy másik autó, ha nagy távolságot akarnak gyorsan megtenni vagy egy hajót akarnak elvontatni a tengerhez.
Aki viszont olcsó új autót keres, akár ritka használatra, akár strapára, annak nagyon nehéz megindokolnia, hogy miért vegyen elektromost. Hacsak nem dolgozik elemi erővel az emberben a zöld gondolat, sajnos ma még gyakorlatilag pénzkidobás elektromos autót venni kis benzines helyett.
Az állami támogatás persze már drasztikusan megváltoztatja a képet: a 4 milliós Spring tényleg izgalmas alternatívája lehet a legolcsóbb kisautóknak. Már ha az ember el tudja fogadni, hogy ez a nagyon pici dolog tényleg egy autó, 44 lóerővel, 125 km/h végsebességgel.
Aki viszont kicsúszik a pályázatból (aminek a tavalyi ötmilliárd forintos kerete egy nap alatt kifutott, az idén pedig csak 3 milliárd a keret), anyagilag mindenképpen jobban jár egy benzines kisautóval; ha már Dacia, hát mondjuk egy Sanderóval. A Dacia azt mondja, a Springet szerintük olyan vásárlók veszik majd, akik napi 30 kilométer körül autóznak és nekik elég lesz hetente egyszer tölteni a kocsit. Na de ha valaki napi 30 kilométert, évi 11 ezer kilométert autózik, annak mi szüksége van egy 6,5 milliós törpeautóra? Sokkal jobban jár egy ötliteres fogyasztású Sanderóval, ami már 3,5 millióért hazavihető.
A fogyasztásból, de még az alacsonyabb szervizköltségekből származó előnyökkel kalkulálva sem valószínű, hogy a Spring behozná az árkülönbséget akár egy évtized alatt. Ezzel a kis elektromos kocsival pont, hogy nagyon sokat kellene menni ahhoz, hogy értelme legyen megvenni. Na de ki szeretne nagyon sokat menni egy nem állítható kormányos, aprócska, gyenge kiskocsival?
A Dacia Spring legfontosabb piaca Magyarországon valószínűleg nem a kis jövedelműek köre lesz. Ez a kocsi jó lesz második vagy sokadik autónak a tehetősebbek házi flottájában, illetve nagyon nagyon jó lesz az autómegosztó szolgáltatóknak. Nekik egyébként Business néven készült is egy magánszemélyek számára nem is rendelhető változat! (A Volkswagennél biztosan vakarják is most a fejüket erősen, mert az e-up, a Citigo a Springgel nagyon komoly konkurenciát kapott.) Kiszállító kocsinak, pizzafutár-autónak is remek lehet a villany-Dacia (erre a célra lesz kétüléses minifurgon is), bár a magyar utcákon nem azt látjuk, hogy a sonkás-sajtosok 6,5 milliós kocsikkal jutnának el a vevőkhöz...
A Dacia szerencséje viszont, hogy egy autó, pláne egy új autó megvásárlásában egyáltalán nem csak racionális tényezők formálják a vásárlók gondolkodását. Az elektromos autó, a füstmentes közlekedés önmagában is jelent egyfajta értéket, ami szerencsére egyre több ember számára válik fontossá. És egyesek ugye minden józan racionalitással szemben nagyon is meghozzák azt a döntést, hogy a 3,5 milliós Dacia Sandero helyett inkább egy 6,5 milliós automata váltós Yarist vesznek (történetesen ez volt az utolsó ilyen értékű tesztautónk). Mert jobban tetszik nekik, mert jobban kedvelik a gyártóját, mert erősebb - pedig, ha úgy vesszük, mind a két kocsi csak egy négykerekű bádogdoboz, ami elvisz A-ból B-be.
Szóval egyesek akár dönthetnek úgy is, hogy Springet választanak. Szintén bádogdoboz, szintén elvisz A-ból B-be, még ha kicsit lassabban is teszi ezt, és közben legalább nem ereget mindenféle káros dolgot a levegőbe!