Gomolygó porfelhőt húzok magam után, ahogy éppen a Toyota Land Cruiserrel zúzok át a kietlen marokkói tájon. Pattognak az apró kavicsok a kerekek alatt, előttem csak a naptól zsizsgő horizont, körülöttem pedig hatalmas kövek szegélyezik a murvás utat. A legközelebbi berber falu is messze mögöttem van már, de én csak vigyorogva taposom a gázpedált, mert pontosan tudom, hogy ahová a Land Cruiser elvisz, onnan vissza is hoz.

Messze a bazárok nyüzsgésétől, medinák szűkre szabott utcáitól, a forró mentatea illatától és a fezi bőrcserző üzem bűzétől az Atlasz-hegységben már egészen más arcát mutatja Marokkó. Erdők és síkságok váltják egymást, majd olyan helyeken kapaszkodik fel morgó dízelmotorral a Toyota Land Cruiser, ahová a helyiek csak gyalog vagy szamár hátán. A legtöbb helyen nincs internet vagy térerő, én is csak egy spéci terepes navigációs rendszer utasításai nyomán követem a csapásokat. Ez nekem életre szóló kaland, a Land Cruisernek csak újabb könnyed hódítás a világtérképen.

Marokkó évtizedeken át volt francia gyarmat, ennek pedig mindenhol érezni és látni lehet a hatásait. Sokan beszélnek franciául, az autópálya mellett pedig ott fut az északi Tangertől a gazdasági központnak tekinthető Casablancáig tartó nagysebességű vasút, melynek vonalán akár 320 km/órás sebességgel is repeszthet a TGV. Egészen szürreális látvány a villámgyorsan elhúzó vonat ebben a tájban. Az utakon pedig még mindig futnak a Peugeot 504-esek és a Renault 19-esek, de itt élik sokadik életüket azok a híresen megbízható Mercedesek is, amik már kikoptak az európai utakról. Ezeken az autókon nagyon látszik, hogy mennyire tartósak és mennyi mérnöki munka van bennük, hogy még az afrikai por, az elrettentő útszéli műhelyek szakemberei és az általános ridegtartás sem tudja térdre kényszeríteni őket.

Igazi legenda

Sokat elmond a Toyota Land Cruiserről, hogy a modern történelmet a világ számos pontján ezzel az autóval írják. A japán hadseregnek is volt már egy bevált összkerekes felderítő autója, de a negyvenes évek elején megbízták a Toyotát egy könnyű teherautó fejlesztésével. Ekkoriban kaparintotta meg japán a Fülöp-szigeteket, és ezzel együtt az amerikai hadsereg Willys Jeepjeit is, amikből nagy kanállal merítették az inspirációt a tervezők. A Toyota katonai terepjárója annyira rímelt a Jeepre, hogy ez már a Willysnek is feltűnt, de az 1954-ben felvett Land Cruiser név sem véletlenül esik olyan közel a brit Land Roverhez.

Történelmileg a Toyota Land Cruiser alapját a BJ-vel kezdődő heavy duty sorozat adja, melyet 1967-ben egészített ki a station wagon (ez a Lexus LX alapja), a nyolcvanas évek közepén pedig az a light duty sor, melyet sokszor csak Pradónak hívnak. Ennek a legfrissebb változata az a J250-es kódú Land Cruiser, aminek a kormánya mögött felfedeztem Afrika kapuját és az Atlasz-hegységet.

Klasszikus arányai és retró részletei vannak, ez pedig baromi jól áll a Toyota Land Cruisernek.

Terepjáróhoz illő túrabakancs sziluettje van és pufók terepgumikon gurul, a rövidke túlnyúlásai és nagy üvegfelületei miatt könnyű belátni a dimenzióit. A múltból merített elemek tökéletesen passzolnak a funkcióhoz, ettől az őszinteségtől önmagában veszettül menő az új Land Cruiser. Élére vasalt íveket préseltek a lemezekbe, amik szögletesen ugranak ki a kerékjáratok felett, de klassz az ablakvonal törése is a hátsó kilincsek felett. Meredek szélvédője van, így kevésbé forrósodik fel az utastér az afrikai napsütésben, a csomagtérajtó pedig elektromos mozgatású és felfelé nyílik.

Nagyot mutat a sivatagi homokszínű fényezéssel és a fekete fényezetlen elemekkel, melyek tényleg azokon a pontokon védik a karosszériát, ahol könnyebben éri sérülés, ezért ülnek olyan mélyen a LED-es fényszórók is. A Land Cruiser lökhárítói több kisebb elemből állnak, hogy ezeken darabonként is lehessen cserélni, ha nekiszaladna egy óvatlan fa az erdőben. Minden áldott milliméteréből sugárzik a masszivitás, ezért mindig öröm nézegetni a tetőig sárral borított Toyota Land Cruisert a hegytetőn.

Rendíthetetlen technika

Ennek a terepjárónak a világ legtávolabbi pontjain és a legkülönbözőbb éghajlatokon kell tökéletesen működnie. Vacogó hidegben és izzasztó hőségben is, ezért a Toyota mérnökei csak azokat az elemeket használták, amik üzembiztosak, a tesztpilóták pedig addig ütötték és vágták, ameddig el nem tört vagy tönkre nem tették, hogy aztán erősebb és tartósabb holmik kerüljenek bele. Nagyon zord körülmények között készült a J250-es Land Cruiser, és ezt érezni is lehet rajta már attól a ponttól, hogy megragadom a kilincsét.

Nyolcvannégy extra hegesztési pont és 11,9 méternyi ragasztás van a GA-F platformra épülő Toyota Land Cruiser létravázában, mely így az elődjénél ötven százalékkal merevebb. A karosszériával együtt pedig harminc százalékot javult az autó torziós merevsége, ami javítja a biztonságot és a vezethetőséget. Kormányzása hidraulikus helyett elektromos rásegítésű lett, mert így takarékosabb, jobban passzol a vezetéstámogató rendszerekhez és a terepes felhasználáshoz is remekül hangolható.

Négyhengeres turbódízellel és 80 literes üzemanyagtankkal a világból is kimegy a Toyota Land Cruiser.

Régi darab a Toyota 1GD-FTV kódú, 2,8 literes, négyhengeres turbódízele, mely kisebb turbófeltöltővel, vizes intercoolerrel és új katalizátorral lett hatékonyabb, hamarosan pedig 48 voltos mild hibrid rendszer is csatlakozik hozzá. 205 lóerővel és 500 newtonméter csúcsnyomatékkal nem egy mindent elsöprő hurrikán, de a Land Cruiser mindenen átmászik és az élettartama végtelen.

Újdonság az Aisin-Warner nyolcfokozatú automata váltója, ami annyira ügyesen és gyorsan osztja a fokozatokat, hogy az már a BMW-kben is használt ZF-hez mérhető. A Toyota Land Cruiser állandó összkerékhajtású, központi differenciálműve Torsen rendszerű és mechanikusan zárható, a hátsó differenciálmű szintén mechanikusan zárható, elöl viszont a kipörgésgátló szenzorai alapján a kerekek fékezésével helyettesíti a zárható differenciálművet.

Miközben a Land Rover Defender luxussal tömött szabadidő-autó lett, a Mercedes-Benz G-osztály pedig egy guruló státuszszimbólum, addig a Toyota Land Cruiser megmaradt annak a kőkemény terepjárónak, amire bármikor rábíznám az életemet. Elöl kettős keresztlengőkaros a futóműve, hátul négylengőkaros, Watt rúddal támasztott merevhídja van, a felnik mögött pedig tárcsafékek és hagyományos acélrugók.

Könnyebb és egyszerűbb leoldható kanyarstabilizátorok vannak a Land Cruiser alatt, amik 30 km/órás sebesség alatt gombnyomással elengedik a kerekeket. Ezzel a megoldással megnyúlik a rugóút, tehát olyan helyeken is leérhet a kerék, ahol egyébként a levegőben kalimpálna, így tapadást találnak a talajon a Dunlop Grandtrek gumik. Elektronikus a fékrásegítő is, ezért csendben és finoman működik a Toyota öt fokozatban állítható lejtmenetvezérlője.

Bármikor bárhová

Kinyitom az ajtót és megragadom a masszív kapaszkodót a tetőoszlopon, aztán felhúzom magam a fellépőre, hogy onnan bepattanjak a Land Cruiser bőrülésébe. A vaskos fogású kormány mögött a digitális óracsoport van, hogy a legfontosabb információk a vezető előtt legyenek, a középkonzol tetején pedig egy 12,3 colos érintőképernyő trónol. Minden anyag és kapcsoló pontosan olyan, amilyennek lennie kell, valószínűleg tíz év múlva sem lesz ez másképpen, ez a Toyota egyik legnagyobb varázslata.

Nem kell a kissé ódivatú menü mélyén túrni az olyan alapvető funkciókhoz, mint a klíma vagy az ülések fűtése és szellőztetése. Afrikáról ugyan a legtöbbeknek a perzselő szavannák ugranak be, de az Atlasz-hegység közelében reggel kellemesebb egy olyan autóban ülni, amiben fűthető a kormány és az ülések is, délután viszont már inkább a napszemüvegre, a bitang módón hűtő klímára és az ülésszellőztetésre volt szükség. A Land Cruiserben minden egyszerűen kezelhető és minden kapcsoló akkora, hogy vastag kesztyűben is simán lehet rajtuk zongorázni.

Mindenében ott van, hogy a Toyota Land Cruiserben komoly vasak lendülnek mozgásba, és ezért imádom vezetni.

Rövidke köszörülés után felhörren a dízelmotor, aztán hamar suttogó zakatolássá csendesül az alapjárata, az elefántfül méretű külső tükrökben belátom az egész autót, a gépháztető élei is tökéletesen mutatják a méreteit. Még egyetlen kilométert sem tekertem bele, azt is aszfalton, de máris belém hasít a birtoklási vágy, mert a Land Cruiser annyira az autóízű, annyira átható a mechanikai tökélye. Lágyan vált az automata, a kormányzása könnyed és pontos, a gázpedálnak útja van, a féknek nyomáspontja, a futóműve pedig ördögi mágia.

Aszfalton magabiztosan suhan, az utastere kellemesen csendes, mert csak annyira simogatja a menetszél, hogy érezhető legyen a haladás ebben a robosztus hasábban. A varázslata pedig abban van, hogy ebből a vajpuha komfortból akkor sem ad alább a Toyota Land Cruiser, amikor hirtelen kihúzzák alóla az utat. Ahogy letaposom a gázpedált, valahol messze előttem felzúg a motor, megrebben a fordulatszámmérő, és az 500 newtonméter nyomaték izomból lendíti meg a 2,5 tonnás terepjárót. Felmászott egy sziklára és leereszkedett egy olyan meredélybe, hogy négykézláb sem vállaltam volna rá. Nagy tempóval, laza talajon, sziklákon át, araszolva, mindenhogy stabilan forgatja maga alatt az egész világot Land Cruiser.

Örök élet

Kétezer méteres magasság felett egészen megváltozik a táj, minden sokkal durvább lesz a növényzettől a kőzetekig, aztán ereszkedés közben nagy vigyorral átgázolok egy folyón, de ez nem számít, mert az autó határai annyira messze vannak, hogy teljesen megfeledkezem arról, hogy a sziklás üzemmódra kapcsoljak, oldjam a stabilizátorokat vagy zárjam a differenciálművet. Elmerülök a berber falvak látványában, a végtelen tájban, a mögöttem magasodó hegyekben, hogy elragadjon Marokkó. A Land Cruiser pedig csak visz tovább arra, amerre tekerem a kormányt, ennek a gépnek nincs akadály.

Mindenből csak azt tették bele, ami évtizedeken át bírja a gyűrődést. Addig nyúzták, ameddig meg nem tört, hogy aztán erősebb és tartósabb legyen, mint valaha.

Ezt csinálták a GR Yarisszal, és ezért annyira fantasztikus masina a Land Cruiser is. Nem véletlenül használnak ilyeneket ott, ahol semmi más nem éli túl, nem véletlenül kerül ennyibe, és nem véletlenül őrzi úgy az értékét, nem véletlenül tartják ezt a valaha volt legjobb terepjárónak.

Tömve van vezetéstámogató rendszerekkel, passzív és aktív biztonsági felszerelésekkel, adaptív tempomattal, holttérfigyelővel, terepen is hasznos 360 fokos kamerával, ami akkor is megmutatja, hogy mi van az autó orra előtt, amikor én csak a felhőket látom a meredek emelkedő végén. Ezektől lesz akkor is gondtalan örömmel használható autó a Toyota Land Cruiser, amikor csak a szürke hétköznapok jutnak. Miközben más autókat fel kell készíteni Afrikára, addig a Land Cruiserben csőre van töltve a szűretlen kalandvágy, ez az első pillanattól arra vár, hogy oda vihessen el, ahová máshogy képtelenség volna eljutni, aztán haza is vigyen.

Ez is érdekelhet:

Nincs szükség utakra – Dacia Duster TCe 130 4X4 Extreme

Nem tökéletes az összkerekes Dacia Duster, de kevés autó tud ennyi pénzért használható kompakt és ilyen potens terepjáró lenni egyszerre.

Toyota Land Cruiser 2.8 D-4D 4X4 (J250)

  • Motor: 2755 ccm, soros, 4 hengeres, 16 szelepes, DOHC turbódízel motor
  • Hajtás: 8 fokozatú automata váltó, összkerékhajtás, két mechanikusan zárható differenciálművel
  • Teljesítmény: 205 LE (151 kW) @3000-3400
  • Nyomaték: 500 Nm @1600-2800
  • Gyorsulás (0-100 km/óra): 12 mp
  • Végsebesség: 170 km/óra
  • Méretek (mm): 4925 x 2115 x 1935
  • Tengelytáv (mm): 2850
  • Súly: 2330-2550 kg
  • Terepszögek (elöl és hátul): 32 és 17 fok
  • Csomagtér: 130-2000 liter
  • Ár: 31 875 000 Ft-tól
  • fantasztikus a dizájn
  • kényelmes az utastere
  • igazi terepjáró
  • jó vezetni aszfalton és járatlan úton is
  • nagyszerűen megtervezett autó
  • benne van az örök élet ígérete
  • döbbenetes értéktartása van
  • kizárólag négyhengeres dízelmotor lehet benne
Player-méter
10
Támogatott és ajánlott tartalmaink

Minden héten jobbat akar csinálni – Interjú Sváby Andrással

Ha fotós csúcstelefont keresel, a Xiaomi 15 sorozatnál ne keress tovább!

A futás nem csak a rekortánpályán kezdődik! Íme az NN Ultrabalaton két magyar ultrafutójának edzéstippjei

További cikkeink a témában
Hirdetés