A Trabant nevéről a legtöbbünknek a kétütemű kisautó ugrik be, pedig a nyolcvanas évek végén valami sokkal modernebben dolgoztak a zwickaui gyárban. Az új Trabant olasz dizájnnal és nyugatnémet technikával kért volna helyet az európai autópiac élvonalában, ha a történelem kereke váratlanul nem fordul egyet, így azonban csak a szocialista autóipar utolsó, egész ígéretes kísérlete lett a túlélésre.
A kétütemű Trabant 601 felett már a hetvenes években eljárt az idő, de ez nem jelentette azt, hogy a zwickaui gyárban ne szerettek volna sokkal modernebb autókat készíteni. Az évtizedek során számos prototípus született, ami megállta volna a helyét a nyugati konkurenciával szemben is, de az NDK-ban inkább a mennyiséget helyezték előtérbe a minőséggel és korszerűséggel szemben, ezért egymás után kaszálták el ezeket a kísérleteket. Például a hetvenes évekbeli, egészen korszerű formájú Trabant P610-est, amit négyhengeres, négyütemű motorral szereltek volna.
Olasz dizájn, nyugatnémet technika
Zwickauban azonban nem adták fel, és még a nyolcvanas évek végén is kitartóan keresték az utat egy modernebb autó gyártása felé. Az X03 prototípus tervezésével pedig meglepetésre nem mást bíztak meg, mint az olasz Italdesign stúdiót, a legendás Giorgetto Giugiaro vezetésével. A három- és ötajtós prototípusok 3,8 méteres hossza a korabeli kisautó-kategória méreteihez illeszkedett, szögletes vonalvezetése pedig nem véletlenül olyan ismerős. A leendő Trabant karakteres profilja és arányai kísértetiesen hasonlítottak a későbbi, 1993-ban bemutatott második generációs Seat Ibizára, aminek a dizájnja szintén Giugiaro munkája volt.
Az X03 nemcsak a formájával lett volna forradalmi folytatása az eredeti Trabantnak, hanem a technikájával is.
A projekt a Volkswagennel kötött, akkoriban meglehetősen formabontónak számító együttműködésen alapult. A tervek szerint az autó a Volkswagen Polo akkor még fejlesztés alatt álló következő generációjának platformjára épült volna, ami fényévekre emelte volna a Trabantot a korábbi technikai színvonalától. A motorja az 1,1 literes négyhengeres lett volna, ez később végül a négyütemű Trabantba került, amiből 1990-től egy év alatt alig több mint 38 ezer példányt gyártottak, ezzel a márka utolsó leheletének számított.
Giugiaro két híres munkája a kilencvenes évekből, a Punto és az Ibiza is hordott hasonló vonásokat
A történelem sodorta el
Bár 1989 elejére az X03 fejlesztése már előrehaladott állapotban volt, a prototípusokat Wolfsburgban is tesztelték, a történelem közbeszólt. 1989 novemberében leomlott a berlini fal, a kilencvenes évekre pedig Németország egységesítése vált az elsődlegessé. A gazdasági integráció során a zwickaui gyár hirtelen egy olyan piacon találta magát, ahol a Trabant neve leginkább a szocialista hiánygazdaság szimbólumának számított. Hiába lett volna az X03 egy modern, versenyképes konstrukció, a Volkswagen végül nem látott fantáziát a Trabant feltámasztásában, és inkább a saját típusaira koncentrált, és a Polót készítette a zwickaui gyárban.
Az eredeti tervek szerint 1995-től évente 112 ezer példányt gyártottak volna a modern Trabantból, de az X03 soha nem jutott el a sorozatgyártásig, a makettjeit a zwickaui August Horch Múzeumban lehet megtekinteni. Már a korábbi kísérletek alapján is azt gondoltuk, most pedig ezeket a képeket elnézve még inkább azt állítjuk, hogy a vasfüggöny mögött is megvolt az akarat a korszerű autógyártáshoz, de a rendszer merevsége és a későn lett fordulat végül elfeledett múzeumi tárgyat csinált abból, ami egy korszak népautója lehetett volna.
(Az illusztrációnak használt képeket a korabeli fennmaradt fotók alapján a Geminivel javítottuk fel. A zwickaui fotó: Getty Images)
Ez is érdekelhet:






