Nem aprózta el a modellfrissítést a Porsche, a 992.2-es széria Turbo S modellje megkapta a T-Hybrid rendszert, aminek az eredménye a valaha volt legerősebb sorozatgyártású 911-es lett. A kombinált teljesítmény brutális 711 lóerő, amit a 3,6 literes, hathengeres boxermotor és az elektromos rendszer ad össze. Sárga színben ráadásul olyan vizuális élmény, hogy mellette a Cayenne-ek egyenesen unalmasnak tűnnek. Mi ugyanis eredetileg az új, akár 1156 lóerős Cayenne Electric vezetésére érkeztünk a balatoni versenypályára, de ha már ott volt a 911-esek csúcsmodelljének megújult változata, egyszerűen nem tudtuk kihagyni.

A Turbo S nemcsak teljesítményben, de árban is a 911-esek csúcsát képviseli,

ennél már csak a limitált szériás különlegességek lehetnek drágábbak. Már az alapmodellje is kétszer annyiba kerül, mint egy belépő 911-es, több mint 105 millió forint, és erre jönnek az opciók és a Porsche Exclusive Manufaktur személyre szabott kézműves részletei. De megéri áldozni rá, akár a bazaltfekete, akár a konyakszínű belsőt választod, mert olyan eleganciát ad, mint egy méretre szabott olasz zakó. Csak a műszeregység lehet megosztó, mert a tradicionális számlapokat immár teljesen digitális kijelző mutatja, de a motor indítása ezt úgyis azonnal feledteti.

Amikor a 3,6 literes boxermotor életre kel – aminek a hengerűrtartalma csökkent az elődje 3,8 litereséhez képest –, olyan érces, magabiztos hang árad hátulról, ami azonnal hangulatba hoz. A számok magukért beszélnek: 2,5 másodperc alatt gyorsul százra, két tizeddel rövidebb idő alatt az elődjéhez képest, és 8,4 másodperc múlva már megvan a kétszáz, a végsebesség 322 km/óra. Igazából nem is ezek a számok a legdurvábbak, hanem az a kérlelhetetlen stabilitás, amivel az összkerékhajtás az aszfalthoz láncolja az autót.

Ez a Porsche nem küzd az elemekkel, hanem egyszerűen uralja őket, szinte újraírja a fizikát.

A Turbo S legnagyobb varázsa a kettősségében rejlik. Normal módban egy udvarias, szinte jámbor sportautó, amit csak a pocsék utak képesek kizökkenteni a nyugalmából. A nyolcfokozatú PDK váltója olyan korán kapcsol fel, mintha csak azt akarná megmutatni, hogy mindennapi autónak is tökéletes egy hétszáz lóerős 911-es. A hibrid hajtás észrevétlenül dolgozik a háttérben, és olyan rugalmasságot ad már alacsony fordulatszámon is, ami

a régivágású, hátba rúgós gyorsulást egy elképesztően megnyugtató erőtartalékká nemesíti.

A Turbo S éppúgy alkalmas hosszú távú túrákra, mint a városi araszolásra, de mi persze nem ezért jöttünk ide.

Ha jön egy üres szakasz az autópályán, elég csak határozottan padlóba taposni a gázpedált, hogy a Turbo S karaktere megváltozzon.

A váltó visszakapcsol két-három fokozatot, az elektromos turbók pedig szempillantás alatt, szinte a semmiből építik fel a töltőnyomást, így a 911-es úgy lő ki, mintha valaki kirántotta volna alóla a horizontot. Az elektrohidraulikus stabilizátor pedig annyira az útra tapasztja az autót, mintha egy pillanatra feltekerték volna a gravitációt. Az új Turbo S-ben nincs turbólyuk, csak színtiszta, azonnali gyorsulás, és a Porsche eddigi legnagyobb kerámiatárcsáival brutális fékezés, amikor már a fejed is alig bírja lekövetni az eseményeket.

Miért lehet azonnal beleszeretni ebbe a Porschéba? Az új 911 Turbo S legnagyobb trükkje az a kettősség, amit senki más nem tud így a világon. Reggel elviszed vele a gyerekeket az iskolába (ha kértél bele hátsó üléseket), délelőtt lenyomsz vele egy üzleti utat az autópályán, délután pedig kimész a Balaton Park Circuit nyílt napjára, és mindenkit állva hagysz vele. Nem ez a belépő a sportautók világába, hanem ez a végső állomás: az egyetlen autó, amire valaha is szükséged lesz, ha nem szereted a kompromisszumokat.

Ez is érdekelhet: