Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby)

Nincs is jobb példa arra az elméletre, mely szerint az akadémia imádja az über-amerikai Clint Eastwoodot és nem annyira szereti az olasz származású Martin Scorsese-t, mint a 2005-ös Oscar-gála, melyen a legjobb film díját szívfájdalom nélkül kiutalták a liebling sportfilmjének a minden tekintetben jobb, grandiózusabb és egészen virtuóz Aviátor ellenében. Scorsese közel háromórás filmjének bizony neki kell ülni, de ha az ember megteszi, óriási filmélménnyel lehet gazdagabb. A Howard Hughes életéről szóló moziból csak úgy süt a harmincas-negyvenes évek hangulata, ráadásul egy egészen meghökkentő sztorit mesél el Hollywood aranyifjú milliomosáról. Eastwood mozija ezzel szemben egy mainstream bokszfilm, ami egyáltalán nem rossz, de azért jobb lett volna a helyén kezelni.

Ütközések (Crash)

Mégis, mi érzékeltetné jobban az Ütközések Oscarját kísérő értetlenséget, mint magának a rendezőnek, Paul Haggisnak a szavai, aki kerek perec kijelentette, hogy a filmje nem érdemelte meg a szobrocskát? Ezzel nem is érdemes vitatkozni, hiszen ha az alkotó így látja, biztosan így van, és egyébként is az a széles körben elterjedt vélekedés, hogy a Crash minden idők legrosszabb Oscar-díjas mozija. A rasszizmus kérdésével foglalkozó szkeccsfilm igen felszínes, és bár szerintünk nem totális mellélövés, az tény, hogy 2006-os díjazását mi sem értettük.

A bombák földjén (The Hurt Locker)

A The Hurt Locker igazi meglepetés volt annak idején, már csak azért is, mert ezúttal egy rendezőnő, Kathryn Bigelow csinált kőkemény háborús mozit a Bőrnyakúak stílusában. Mi is szerettük ezt a feszült drámát, de azért azt túlzásnak tartottuk, amikor 2010-ben elcsaklizta az Oscart Quentin Tarantino Becstelen brigantyk című mozija elől. Az idő minket igazolt, A bombák földjén ma már nemigen ismert azok között, akik annak idején nem hallottak róla, Tarantino műve ellenben háborús alapmű, amit akárhányszor újra tudunk nézni.

A király beszéde (The King's Speech)

Ki ne szeretné Colin Firth-t? A király beszéde már csak miatta is imádnivaló, úgy meg főleg, hogy Geoffrey Rush személyében kiváló partnert kapott a szimpatikus angol színész. Firth ezúttal VI. György angol király szerepébe bújt, aki a második világháború hajnalán a közrádió ördögével kénytelen megküzdeni. A király ugyanis dadog, amin csak a Rush által játszott logopédus képes segíteni. Tom Hooper filmjének hatalmas szíve van, de annyira, hogy rendesen szégyelljük magunkat, amiért beraktuk a listánkba, de hát a tények makacs dolgok: ez bizony nem érdemelt volna Oscart 2011-ben, egy olyan évben, amikor a díjra Darren Aronofsky zseniális mozija, a Fekete hattyú is pályázott.

A némafilmes (The Artist)

Meggyőződésünk, hogy a The Artist azért nyert a 2012-es Oscaron a legjobb film kategóriájában, mert a szavazók nagy része azt gondolta, a huszonegyedik században nagyon menő lesz egy némafilmnek adni a díjat egy sportfilm ellenében. Ellenkező esetben egészen biztosan a Pénzcsináló kapta volna a szobrocskát, melynek megértéséhez igazából nem is kell ismerned a baseball szabályait, ez a film ugyanis csak a felszínen szól a népszerű amerikai labdajátékról. Bár A némafilmes is remek szórakozás, ráadásul a szokatlan filmnyelv miatt egyértelműbb Oscar-alapanyag a Brad Pitt főszereplésével készült mozival szemben, de ha minket kérdezel, szerintünk az utóbbinak járt volna az elismerés.

Az Argo-akció (Argo)

2013 nagy év volt Ben Affleck számára, hiszen Az Argo-akció című rendezését a legjobb filmként díjazta az akadémia. Ha csak ennyit tudnánk, ellenérzés nélkül menne a gratuláció, a baj csak az, hogy történetesen ugyanebben az évben a Django elszabadul is ott volt a jelöltek között, így pedig már egész más a helyzet. Igen, tudjuk, hogy Tarantinóval nem ápol valami jó viszonyt az akadémia, és hát azt is érdemes megjegyezni, hogy ebben a filmben nagyjából percenként harsan fel az N betűs szó, de még ezzel együtt sem lehet megmagyarázni, miért nem ez az alkotás kapta a szobrot.

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman or /The Unexpected Virtue of Ignorance/)

Alejandro González Iñárritu filmje nagyon fontos alkotás, egyfelől azért, mert elhozta Michael Keaton régóta esedékes reneszánszát, másfelől pedig az operatőri munkája elképesztő bravúr. Mégis, 2015-ben, amikor a zseniális és kőkemény Whiplash is indult az Oscar-versenyben a legjobb film díjáért, mi lehet, hogy inkább az utóbbinak adtuk volna a szobrot. A Birdman-t – erényeinek elismerése mellett – nem könnyű végignézni. A zaklatott narratíva és a túlfeszített tempó rendesen igénybe veszik a nézők idegeit, míg a Whiplash sokadik újranézésre is hatalmas élmény.

A víz érintése (The Shape of Water)

Kis túlzással mondhatjuk, hogy Guillermo del Toro újrahasznosította A Faun labirintusa formuláját, azzal a különbséggel, hogy adott hozzá némi fajok közti erotikát, amikor összehozta A víz érintése című felnőttmesét. Az akadémia ezt 2018-ban a legjobb film díjával jutalmazta, amit mi annak ellenére sem értettünk, hogy alapvetően bírtuk a filmet. Mégis, amikor a jelöltek között ott van a Három óriásplakát Ebbing határában és a Tűnj el!, ennek a fura Szabadítsátok ki Willyt!-újraértelmezésnek nem szabadott volna labdába rúgnia.

Zöld könyv – Útmutató az élethez (Green Book)

Mi sem áll távolabb tőlünk, mint hogy leszóljuk Peter Farrelly moziját. A nagyszájú, simlis kidobó és a tanult, kifinomult zongoraművész párosát élvezet volt nézni a zseniális Viggo Mortensen és a szintén remek Mahershala Ali tolmácsolásában, akik közül az utóbbi játékáért meg is kapta a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskát. Épp ellenkezőleg, szerintünk a filmnek magabiztos helye van az évtized legjobb alkotásai között, mégsem tudtunk tiszta szívből örülni a neki kiutalt szobrocskának egy olyan évben, amikor a jelöltek között ott volt Alfonso Cuarón Roma című mozija is. Ez ugyanis nálunk vitathatatlan favorit, amit annak idején az év leggyönyörűbb, legmeghatóbb filmjének neveztünk, és nagyon szurkoltunk neki.

Élősködők (Parasite)

Az Élősködők vitán felül kiváló mozi, de azt gyanítjuk, hogy 2020-as Oscar-győzelmének inkább ahhoz lehetett köze, hogy az akadémia szeretett volna egy kis hírverést az első, legjobb film kategóriában díjazott koreai filmmel. Hiszen a jelöltek között olyan alkotásokat találunk, mint a túlzás nélkül csodálatos Házassági történet, a Jojo Nyuszi és a Volt egyszer egy... Hollywood, hogy a Joker című kultmoziról ne is beszéljünk. Ezek mindegyike nagyobb nyomot hagyott bennünk, mint Bong Joon-ho filmje a felső tízezer és a társadalom legalja félelmetes összeütközéséről.

Ez is érdekelhet: