![](https://player.hu/uploads/2024/06/d-aipx-1024x680.jpg)
A depresszió súlyos betegség, amiről nem tehet az, aki szenved benne, az viszont súlyos rendszerhiba, ha egy depressziós ember rengeteg másikat öl meg egy annyira szabályozott és elvileg biztonságos iparágban, mint a légi közlekedés. A Germanwings 4U 9525 számú járatánál mégis pontosan ez történt.
Akár konstrukciós vagy más technikai hiba, akár emberi mulasztás, akár egy addig nem ismert légköri jelenség okoz végzetes repülőgép-balesetet, a traumát szinte lehetetlen feldolgozni a túlélők vagy az áldozatok szerettei számára. Ha lehet ezt a fájdalmat fokozni, akkor talán azzal, hogy valaki szándékosan okozza rengeteg ember és egy utasszállító gép vesztét. Ez történt 2015. március 24-én, az Alpokban.
![](https://player.hu/uploads/2024/06/Airbus_320-Germanwings_D-AIPX_2014-06-08-1024x377.jpg)
Nagyjából félórás késéssel, 9:35-kor szállt fel Barcelonából a német Lufthansa diszkont légitársaságának 4U 9525 számú járata. A Germanwings D-AIPX lajstromjelű, Airbus A320–211 típusú gépe 27 perc alatt 38 ezer láb (kb. 11 600 méter) magasságra emelkedett, és 480 csomó (kb. 890 km/óra) utazósebességgel haladt Düsseldorf felé. A látási és időjárási körülmények jók voltak, a pilóták 10:30-kor megerősítették a francia légi irányítás utasításait, utána azonban a gép eltért a megadott repülési iránytól, és gyorsan süllyedni kezdett, másodpercenként közel 18 métert. Ezt észlelték az irányítók, mivel azonban nem tudták felvenni a kapcsolatot az Airbusszal, vészhelyzetet jelentettek, és riasztották a Francia Légierőt. A Mirage 2000 vadászbombázó kb. 140 kilométeres távolságból indult el, de már csak a Germanwings járatának roncsaihoz ért oda: a gép nagyjából 2000 méteres magasságban, 700 km/óra körüli sebességgel a Nyugati-Alpok egyik hegyoldalába csapódott, és apró darabokra szakadt. A 144 utasnak és a hatfős személyzetnek semmi esélye nem volt a túlélésre.
![](https://player.hu/uploads/2024/06/GettyImages-467631964-1-1024x681.jpg)
A pilóták nem adtak le sem általános, sem kommunikációs hibára vagy gépeltérítésre utaló vészjelzést, a szemtanúk épnek látták a feltűnően alacsonyan szálló repülőgépet. Bár a D-AIPX-et 1990-ben gyártották, ezzel a légitársaság egyik legrégebbi gépének számított, sokáig a Lufthansánál szolgált, összesen több mint 58 ezer órát repült, jó állapotban volt, az egy nappal korábbi rutinellenőrzésen is gond nélkül átesett.
A baleset másnapján megtalálták a hatóságok a fedélzeti kommunikációt rögzítő, április elején pedig a repülési adatokat tartalmazó feketedobozt, így egészen pontosan rekonstruálni tudták, mi történt. Olyasmi, amire biztosan nem gondolt egyik vizsgáló sem.
Az orvosi titoktartás felülírta egy repülőgépnyi ember élethez való jogát
A 4U 9525 számú járatot az addig 6763 órát repült Patrick Sondenheimer kapitány vezette, az első tiszt a 27 éves Andreas Lubitz volt, aki 2013 szeptembere óta szolgált a légitársaságnál, 630 órát repült. Sondenheimer kapitánynak nem volt ideje felszállás előtt vécére menni, ezért 10:28-kor – a hangrögzítőn ez egyértelműen hallható – kikapcsolta a biztonsági övét, felállt, kinyitotta a pilótafülke ajtaját, és kiment. „Most akkor nálad az irányítás” – mondta Lubitznak. Ez szörnyű hiba volt, de a kapitány akkor még nem tudhatta.
![](https://player.hu/uploads/2024/06/GettyImages-467771120-1-1024x702.jpg)
Lubitz ugyanis depresszióban szenvedett, már évekkel korábban felkeresett több orvost is, akik viszont nem tiltották el attól, hogy repülőgépet vezessen. Súlyos állapotát jelzi, hogy egy pszichiáter a katasztrófa előtt egy héttel javasolta Lubitznak, hogy kórházi pszichiátrián kezeltesse magát, és betegállományba is küldte páciensét.
A másodpilóta azonban széttépte az orvosi papírt – a nyomozók a tragédia után, Lubitz düsseldorfi lakásában találták meg a fecniket. A Germanwings így nem szerzett tudomást a repülőgép-vezetést kizáró betegségről, az orvosok pedig a titoktartás és személyiségi jogok miatt nem tájékoztatták sem a céget, sem a légügyi hatóságot.
Ezért nem tudhatott róla a kapitány sem, amikor kiment vécére, és egyedül hagyta a pilótafülkében Lubitzot, aki azonnal bezárta az ajtót. Mivel a repülés biztonságát fenyegető veszély általában az utastér felől jelentkezik – a gépeltérítők utasok szoktak lenni –, pont a biztonság miatt kívülről nem nyitható a pilótafülke ajtaja, és betörni is nagyon nehéz.
![](https://player.hu/uploads/2024/06/GettyImages-467666078-1-1024x722.jpg)
A hangrögzítőn nemcsak azt hallani, hogy Lubitz átprogramozza a robotpilótát meredek süllyedésre 30 méteres (!) magasságig, a magasságvesztést észlelve pedig nem sokkal később a légi irányítás hívja a gépet, hanem azt is, hogy Sondenheimer kapitány többször megpróbálja kinyitni az ajtót, kopog, Lubitzot szólongatja, majd valamilyen nehéz tárggyal – feltehetően tűzoltó vagy oxigénpalackkal – megpróbálja betörni az ajtót. „Az isten szerelmére, nyisd ki az ajtót!” – kiabálja.
Lubitz többször növelte a süllyedési sebességet, miközben a fülkében a túlzott süllyedésre, majd a földközelségre figyelmeztető vészjelzések, a fülkén kívülről pedig kiabálás hallatszik, és az, hogy folyamatosan próbálják betörni vagy kifeszíteni az ajtót. 10:38-kor Lubitz még nyugodtan lélegzett, feltehetően felvette az oxigénmaszkot. 10:40-kor a gép bal szárnya óriási zajjal súrolta az egyik hegyet, 10:41-kor pedig eltűnt a radarról, ahogy kb. 1500 méteres magasságban az Estrop hegynek csapódott.
![](https://player.hu/uploads/2024/06/GettyImages-467471938-1-1024x682.jpg)
A tragédia után egy évvel készült el a francia balesetvizsgáló testület (BEA) jelentése. Ebben megerősítették az addigra már tényként kezelt információt, hogy a Germanwings Barcelonából Düsseldorfba tartó járatát a súlyos lelki problémákkal küzdő Andreas Lubitz másodpilóta szándékosan vezette a hegynek. A hasonló katasztrófák elkerülése érdekében alapvetően két változtatást javasoltak: mindig legyen legalább két fő a pilótafülkében és legalább az egyikük legyen pilóta, illetve dolgozzanak ki olyan eljárásrendet, hogy észlelhető legyen, ha valaki a pilótaengedély elvesztésétől tartva nem kér orvosi segítséget, valamint alkossanak egyértelmű szabályokat, hogy mikor szükséges megtörni az orvosi titoktartást.
Ez is érdekelhet: