Sokáig úgy gondoltuk, hogy a Föld forgása kőbe vésett pontosságú, és a nap hossza stabil alap, amihez igazítani lehet mindent. Aztán jött a 20. század, a precíz mérések, és kiderült: a bolygónk valójában folyamatosan „csúszik”, hol gyorsabban, hol lassabban forog, és nincs két teljesen egyforma nap.

A háttérben egészen változatos okok állnak. Egy-egy nagy földrengés például képes felgyorsítani a Föld forgását – a 2011-es japán rengés mikroszekundumokkal (ez a másodperc milliomod része) rövidítette meg a napot. Hosszabb távon viszont inkább lassulás figyelhető meg, főleg a Hold miatt, ugyanis az árapályjelenség szó szerint fékezi a bolygót, így évszázadonként néhány ezredmásodperccel hosszabbak lesznek a napok. Ez annyira nem elméleti kérdés, hogy időnként szökőmásodpercekkel kell korrigálni az atomórákat.

Hipnotikus látvány, hogy mozogtak a Föld kontinensei az elmúlt 1,8 milliárd évben

Látványos egy percre számíthatsz.

Ami igazán meglepő, hogy ebbe a finom rendszerbe az ember is beleszól. A kínai Jangcén épült Három-szurdok-gát például nemcsak mérnöki bravúr, hanem bolygószintű tényező is.

A gigantikus létesítményben felhalmozott brutális víztömeg elég ahhoz, hogy kimutathatóan befolyásolja a Föld forgását. A számítások szerint teljes feltöltésnél a nap hossza körülbelül 0,06 mikroszekundummal nőhet, és még a bolygó tengelye is elmozdulhat pár centiméterrel.

A Három-szurdok-gát 28 millió köbméter betont szippantott fel, az építéséhez felhasznált acélmennyiségből pedig simán kihozhatnánk 63 darab Eiffel-tornyot. A gát mögött felduzzasztott 40 milliárd köbméternyi víz pedig nagyjából 16 millió olimpiai úszómedencét töltene meg. Építését egyébként nem siették el, 17 éven át 40 ezer ember dolgozott rajta, a végelszámolásnál pedig masszív, 37 milliárd dollár, azaz mintegy 12 400 milliárd forint volt a költsége.

Ez elsőre nevetségesen kicsinek hangzik, de a fizika logikája könyörtelen. Minél nagyobb tömeg kerül távolabb a forgástengelytől, annál inkább lassul a forgás. Ugyanaz történik, mint egy forgó műkorcsolyázónál: ha kinyújtja a karját, lelassul, a gát esetében a víz szétterülése pedig pontosan ezt a hatást erősíti.

Ráadásul nem is ez a legdurvább példa. Ott van az Aral-tó esete is, ami drasztikusan zsugorodni kezdett, amikor a Szovjetunió idején a tápláló folyók egy részét öntözés miatt elterelték – a becslések szerint ez többször akkora hatással volt a Föld forgására, mint a kínai gigagát. A grönlandi jégtakaró olvadása pedig még ennél is jelentősebb: nemcsak a nap hosszát befolyásolja, hanem a bolygó forgástengely elmozdulásában is komoly szerepet játszik.

Bár ezek a különbségek az átlagember számára felfoghatatlanul aprók, a modern technológia brutális pontosságot igényel. A GPS-rendszereknek és a bolygóközi szondáknak milliméterpontosan kell tudniuk, hol áll éppen a Föld, ezért ma már nem a bizonytalanul dülöngélő bolygóhoz, hanem a céziumatomok rezgéséhez igazítjuk az időt.

(Forrás: BBC Science Focus, fotó: Wikimédia, Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Egy új elmélet szerint teljesen rosszul gondoltuk a földi víz eredetét

Nem is az aszteroidák hozták a vizet a Földre?

Az élet jelenléte a legjobb magyarázat arra, amit a Marson talált a NASA

A marsi minták alapján az élethez köthető eredet továbbra is az egyik leglogikusabb forgatókönyv.

Meglepő hatással van a Földre a Mars

A Mars nemcsak egy vörös pont az égen, hanem egy csendes, mégis a mai napig meghatározó szereplő a Föld életében.