Merthogy Miguel Claro fotóján a Földről látható galaxisoknak több mint a fele látszik.
Na de mennyi az annyi? Az attól függ, kit kérdezel, de ha nagyon szigorúak vagyunk, akkor egy csillagos éjszakán öt galaxist tudunk a Földről összeszámolni: a Tejutat, az Androméda-ködöt, valamint a Triangulum-galaxist. Hogy ez csak három? Nos igen, az északi féltekén élőknek csak ennyi van, a Kis és a Nagy Magellán-felhő ugyanis csak a déli féltekéről látszik. A fotón amúgy ez a két szatellit galaxis látható, a Tejútrendszerrel egyetemben.
Ha igazságosak akarunk lenni, akkor meg kell említenünk a Saggitarius elliptikus törpegalaxist is, ami a Kis és Nagy Magellán-felhőhöz hasonlóan szintén a Tejút körül kering, és elvileg látható a Földről is, csakhogy a 4,5-ös magnitúdójú fényével menthetetlenül elvegyül a Tejútrendszer milliónyi csillaga között.
És itt még mindig nincs vége, ugyanis tiszta időben szintén látható az NGC 5139, azaz az ω Centauri, ami ugyan hivatalosan gömbhalmaz, de egyes elképzelések szerint egy galaxis magja lehet.