Ezek azok az arcok, akik miatt az egér golyóját lenyelted, a billentyűzet a monitorban, a kontroller pedig a tévében végezte. Utálni mégsem tudjuk őket, hiszen stílusosak, viccesek, kemények és némelyik olyan játékélményt nyújtott át nekünk piros masnival átkötve, amit soha nem felejtünk el. A játéktörténelem 10 legemlékezetesebb főellensége következik.

  1. 3/3


    Hitler (Wolfenstein 3D - 1992)

    Az id Software nem finomkodott, amikor főellenséget keresett minden FPS-ek ősatyjához, a második világháborús témát feltupírozó Wolfenstein 3D-hez. Feltételezzük, hogy a designerek éppen egy rendes szombat esti gandzsázás alkalmával ülték körbe a tábortüzet, amikor valamelyikükből egy üveg vodka rátöltése után buggyant ki az ötlet: Höhö, legyen Hitler! Aztán a vodkásüveg még körbemehetett párszor, mire a kis csapat megszülte a robotpáncélba bújtatott, golyószóróval hadonászó diktátor alakját. Mi tagadás, amikor először találkoztunk ezzel a figurával, akkor nem igazán tudtuk, hogy nyerítsünk a röhögéstől, vagy inkább bosszankodjunk. Miután kilőttük a nálunk lévő összes golyót és a dög még mindig nem feküdt, akkor már egész biztosan az utóbbit.

    Donkey Kong (Donkey Kong – 1981)

    A játéktermek közönsége 1981-ben ismerhette meg Donkey-t, aki az Atarinak és a Commodore 64-nek köszönhetően később benyomult a nappalikba is. A játék lényege annyi volt, hogy a Jumpman névre hallgató kis emberkével – aki később Super Mario néven vált ismertté – fel kellett szaladni néhány emeleten, miközben a címszereplő nagy barna gorilla égő hordókat és más tárgyakat gurított lefelé. Az ugrás gombot a kor divatjának megfelelően mértani pontossággal kellett lenyomni, ellenkező esetben már jött is a szívderítő Game Over felirat. Amikor a jobb sorsra érdemes játékos pattanásig feszült idegekkel és izzadt tenyérrel valahogy elvergődött a második pálya harmadik emeletére és egy századmásodpercnyi reakciókésés miatt a halálos gumiabroncs éppen az ugrás felénél találta, akkor a joystick garantáltan befigyelt a Junoszty tévé vibráló képcsövébe.

    Raam tábornok (Gears of War - 2006)

    A Gears of War 3 egyik letölthető kiegészítőjében, a Raam’s Shadow című DLC-ben kipróbálhattuk, hogy milyen érzés a humán fajt elsöpörni igyekvő locustok egyik legendás alakjaként, Raam tábornokként irtani a jónépet. A fejezet kellemetlen utóíze nem volt véletlen, hiszen a sikertrilógia első részében éppen ez a szörnyeteg volt a főellenség. A játékos persze csirke nehézségi fokozaton elbliccelhette valamennyire az összecsapást, de ettől felfelé már igazi kihívás volt legyűrni ezt a rosszarcút. A folyamatos golyózáporban és apró vérszívó vakarcsok felhőjében izzadó játékosok ezrei tanúsíthatják, hogy a játék fináléja hatékony orvosság alacsony vérnyomás ellen.

  2. 2/3

    Zeusz (God of War 2 - 2007)

    Egyszerűen fogalmazva: Ha az Istenek Atyja odaver, akkor oda van verve. Azzal együtt, hogy a God of War trilógia második részében a főhős még nem végezhetett a főistennel, a vele lezavart csörte tagadhatatlanul a trilógia legkeményebb összecsapása. Ha nagy nehezen sikerült is leültetni a rőtszakállút, jött még néhány gombnyomkodós jelenet, ahol egy tizedmásodpercnyi késedelem azonnali halált jelentett Kratos számára. Mi tagadás, ez a bossfight nem éppen az a lazulgatós, szemlélődős fajta. Az érzékenyebb lelkületűek nyugodtan vegyék elő inkább a fiók alján porosodó Tetrist.

    The End (Metal Gear Solid 3: Snake Eater - 2004)

    The End egy ősöreg mesterlövész a végelgyengülés határán, aki egy bozótban horkolva várja Snake-et, hogy utolsó lélegzetvételeivel megvívja vele élete nagy harcát. Az élelmesebbek kipróbálhatnak egy trükköt: Ha egy évvel előre állítod a Playstation 2 belső óráját közvetlenül azelőtt, hogy belépnél The End erdejébe, akkor holtan találod az öreget abban a bizonyos bozótban. Elvégre ő sem várhat örökké, és egy év nagyon hosszú idő. Mi mindenestre inkább azt javasoljuk, hogy semmiképpen ne hagyd ki ezt az epikus összecsapást, mely a játéktörténelem legjobban felépített, legélvezetesebb boss-harca.

    Goro (Mortal Kombat - 1992)

    Emlékeztek mekkora király volt, aki egy darab húszassal el tudott jutni Goroig a Mortal Kombat automatán? Na, a fenevad elé lépve még ezeknek a játéktermi hősöknek is teleszaladt a gatyája. A többiek csak a szájról-szájra terjedő szóbeszéden keresztül értesültek arról, hogy a Mortal Kombat-ban a díszes szereplőgárda elverése után jön egy négykarú szörny és letépi a végtagjaidat. Goro a hardcore játékosok közé felkapaszkodni képtelen játékosok számára olyan volt, mint Középfölde lakói számára Szauron; tudták, hogy létezik és hogy nagyon dühös, de a saját szemükkel csak ritkán látták.

    Alma (Ninja Gaiden - 2004)

    A végtelennek tetsző Ninja Gaiden sorozat 2004-es Xbox-os inkarnációja egyébként sem volt egy sétagalopp, de Alma még a nehezebb fokozatokon szenvedő profiknak is a torkán akadt. A hölgyemény több, egyre erősödő formában támadt a főhősre, hogy aztán a kaland végeztével kiderüljön róla, hogy alapjában véve nem is gonosz, sőt, gondolkodás nélkül az életét adja testvéréért. Az eddigre idegrángásokkal és spontán dührohamokkal küszködő játékosok csak annyit bírtak kipréselni magukból: Épp ideje volt!

  3. 1/3

    Vergil (Devil May Cry 3 - 2005)

    A Devil May Cry-féle Dante sokkal keményebb költő névrokonánál és ennek megfelelően ikertestvére sem az a megszeppent fajta. Vergil a harmadik rész főellenfele, akinek több kihullott hajszálat köszönhetünk, mint a sorozat addigi részeinek összesen. Nehezebb fokozaton már komoly kihívást jelentett legyűrni az ide-oda pattogó és katanájával hadonászó tesót, aki ráadásul többször is megjelent, hogy tovább terhelje a nyomkodásba belefáradt ujjainkat. Bár nem kevés frusztráló helyzetet és újrakezdést köszönhetünk Vergilnek, azért azt el kell ismernünk, hogy stílusa, az van.

    Psycho Mantis (Metal Gear Solid - 1998)

    Már megint Kojima, ezúttal egy másik feledhetetlen karaktere, a Metal Gear Solid 4-ben is feltűnő Psycho Mantis. Ez a gázmaszkos ipse az első és a harmadik Playstation-ön is a frászt hozta ránk, hiszen szinte átlépett a tévé képernyőjén. Az előbbinél a memóriakártyánkon lévő mentésekkel kezdett vicceskedni, majd a játékost állította fel a fotelből, hiszen ezt a főellenséget csak úgy lehetett legyűrni, ha a kontrollert átdugtuk a másik portba. Aztán a negyedik részben visszatért, hogy poénkodjon még egy sort. Ezúttal az irányítónkat mozgatta meg, majd ellőtt még egy frenetikus flashback-et is. Nem tudjuk eldönteni, hogy Mantis ördögi karaktere, vagy Kojima fékezhetetlen kreativitása-e a félelmetesebb.

    Sephiroth (Final Fantasy VII - 1997)

    A Final Fantasy 7 főellensége később a Playstation 2-re megjelent Kingdom Hearts-ban is tiszteletét tette. Neve hallatán játékosok ezrei kerülnek katatón állapotba, visszaemlékezve arra a tökéletes nihilre, amit akkor éreztek, amikor a szép izmosra tápolt karaktereiket ez a képtelenül hosszú karddal pusztító alak két perc alatt radírozta ki a programkódból. Nagyon utáltuk, de persze csodáltuk is a sorozat legjobb részének gonoszát, akit igazi megváltás volt végül laposra verni. Röhögni persze még ezután sem mertünk rajta.

    További játékbemutatók és hírek a Playeren!

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon