Jobb ránézni, kellemesebb használni és egy kicsivel nagyobb élmény vezetni az Alfa Romeo Tonale megújult kiadását, ami a ráncfelvarrás után is megőrizte a karakterét, attól függetlenül, hogy hol hordja a rendszámát.
Három éve, amikor megjelent, a Tonale azzal került be a hírekbe, hogy ez az Alfa Romeo történetének első hibrid autója, sőt, az első, ami teljesen elektromosan is képes haladni. Az eltelt idő alatt nem lett annyira ikonikus modell, mint a Giulia vagy a Stelvio, pedig kapott valamit azoknak a génjeiből is, hiszen ezt a száz százalékban olasz autót még éppen azelőtt tervezték, hogy az Alfa Romeo a Fiattal együtt az Opelt és Peugeot-t is tömörítő Stellantis részévé vált.
Most jött el az ideje a Tonale ráncfelvarrásának, amit lehet indokolni azzal, hogy az autóból nem látunk eleget az utakon, de nem érdemes. Bár a megjelenésekor nem aratott egyértelmű tetszést az Alfa-rajongók körében azért, mert a Giulietta méretében is egy szabadidő-autót készített a márka, mostanra ezt is „igazi Alfának” tartják. A ferde tornyáról ismert Pisába utaztunk, hogy kiderítsük, milyen lett a Tonale megújult kiadása.
Nincs több féloldalas rendszám
Joggal várjuk el az Alfa Romeótól, hogy a kategória legvonzóbb autóját tegye le az asztalra, és a Tonale dizájnját valóban nem érheti kritika, bátran kijelenthetjük, hogy amit egy kompakt szabadidő-autóból ki lehet hozni, azt a dizájnerek kihozták. Mivel a formáját eredetileg is nagyon eltalálták, ezért most inkább csak a részleteken igazítottak, hogy még jó néhány évig szépnek lássuk az Alfa Romeo középső szabadidő-autóját.
A változások főleg az autó orrát érintették. Megújult a hűtőmaszk, a tradicionális scudetto, ami vízszintes rácsokat kapott, és ezek homorú kialakítása az Alfa Romeo limitált példányszámú szupersportautóját, a 33 Stradalét idézi. Szélesebb fekete sáv köti össze a fényszórókkal, és a lökhárítón is nagyobbak a légbeömlők,
új a retró sárga, az elegáns sötétzöld és mélyebb vörös fényezés, ami egyszerűen telitalálat az autóhoz.
A legnagyobb újdonság a rendszámtábla helye, az Alfa Romeóra régóta jellemző, aszimmetrikusan elhelyezett táblának ugyanis mennie kellett, az uniós gyalogosvédelmi szabályozás szigorítása miatt most már ezen az autón is középen, lent kell lennie. Ami viszont alig észrevehető, de jót tesz a kiállásának, hogy a Tonale nyomtávja egy kicsivel szélesebb lett, ezzel már első pillantásra magabiztosabban áll a kerekein, és a vezethetőségét is javítja.
Nem lett kerekeken guruló számítógép
Belül inkább nagyítóval kell keresni az újdonságokat, de azért az utastéren is csiszoltak egy kicsit. Újdonság például, hogy az automata váltó hagyományos választókarja helyett forgókapcsolót kapott, ízlés kérdése, hogy kinek melyik tetszik jobban. Meg kell szokni, hogy nincs határozott végpontja, mint a váltókarnak, de az igaz, hogy kevesebb helyet foglal a középkonzolból. A műszeregység digitális, de dupla kerek árnyékolója és választható retró számlapja is van.
Nem lett nagyobb a képernyője, és nem tűntek el a hagyományos gombok sem, és mint azt a bemutatón elmondták,
nem akartak kerekeken guruló számítógépet csinálni a Tonaléból.
De jobban használható autót igen, ezért például a hangerőt végre ismét görgővel állíthatjuk a kormánykeréken, a középkonzol alján lévő vezeték nélküli telefontöltőt pedig a klíma levegőjével hűtik, ami a töltés közben forrósodó mobilnak igazi megváltás tud lenni.
Még izgalmasabb újdonság az élénk vörös bőrkárpit, amivel egy igazán alfás stílusú opció tért vissza az extralistára, és újdonság a háttérvilágítással izgalmasabbá tett műszerfali betét is. 4,53 méteres hossza mellett egy kicsivel tágasabbnak érződő belső teret várnánk, de a Tonalét mintha ránk szabták volna, akár egy jó zakót. 500 literes csomagtartója rendben lenne, a plug-in hibridé viszont csak 385 literes, az pedig legfeljebb egy kisautóban számít jónak.
Még dízel is van, de a hibrid ütősebb
Nem sokat változott a lemezek alatti technika, de nem is volt rá szüksége. A Tonale belépőmodellje továbbra is a mild hibrid, ami az olasz származású 1,5 literes, 160 lóerős négyhengeres benzinmotorból, egy 20 lóerős rásegítő elektromotorból és egy hétfokozatú duplakuplungos váltóból áll. A kombinált teljesítménye 175 lóerő, ami a 8,5 másodperces százra gyorsulással a mindennapokban elégnek tűnik, a végsebessége 212 km/óra.
A Tonale azon kevés autók egyike, amihez még mindig elérhető a dízelmotor, és az 1,6 literes, 130 lóerős négyhengeres turbódízelnek megvannak a maga rajongói. 320 Nm nyomatékával nem kérdés, hogy fürge tud lenni, hatfokozatú duplakuplungos váltójával kényelmes is, az 5,5 literes átlagfogyasztása pedig igazi mindenessé teszi a hétköznapokon.
Mi mégsem a dízelt vezettük, hanem a kínálat csúcsát jelentő plug-in hibridet.
Nem lesz többé zöld rendszáma, de nem ez volt az egyetlen érv az Alfa Romeo első konnektorról tölthető hibrid autója mellett. A kombinált teljesítménye ugyan 280-ról 270 lóerőre csökkent, hogy a benzinmotorja megfeleljen a szigorúbb emissziós normáknak is, de még így is bőven elég ahhoz, hogy sportosnak nevezzük a vele szerelt Tonalét. A benzinmotorja csak 1,3 literes, de 150 lóerős, amihez egy 128 lóerős elektromotor teszi hozzá a magáét.
Kanyarból kifelé az igazi
Még mindig furcsa érzés teljesen elektromosan gördülni egy Alfa Romeóval, pedig pontosan így kelhetünk útra a Tonaléval, aminek fedélzeti számítógépe teljesen feltöltött akkumulátorral 70 kilométeres elektromos hatótávot ígér. Nem sok, ma már bőven vannak 100 kilométer feletti hatótávú plug-in hibridek, de az Alfa nem növelte az akkumulátor 15,5 kilowattórás kapacitását, és valljuk be, a napi munkába járásra sokaknak ez is elég lehet.
Nem is az elektromos hatótávjával büszkélkedtek a bemutatón az olaszok, hanem inkább a plug-in hibrid Tonale vezethetőségével.
Mivel a benzinmotor az első, az elektromotor pedig a hátsó kerekeket hajtja, ezért kívánságra összkerék-meghajtású az autó, és az eddiginél is okosabban használja ki ezt a képességét. Kanyarból kigyorsításkor például még nagyobb szerepet kap a hátsó hajtás, amivel szinte ráfordítja az autót az egyenesre.
Azt mondják, hogy a hajtás hangolása megegyezik azzal, amit az egy mérettel nagyobb Stelvióhoz kitaláltak,
azt pedig egyöntetűen a kategória legsportosabb autójának szoktak tartani. A benzines és elektromos hajtás összhangja még harmonikusabb lett, és a rekuperációról az üzemi fékrendszerre is finomabban képes váltani a lassításkor. A futóműve feszes, egy kicsit talán túlságosan is, de a lengéscsillapítás keménysége állítható.
Mint minden Alfában, itt is a DNA kapcsolóval választhatunk üzemmódot, és ezen a téren maradt egy kis kívánnivaló.
Normal módban elkélne egy kicsit több direktség, Dynamic módban viszont már túl sportos a mindennapi közlekedésre, ráadásul mindig egy fokozattal visszább kapcsolva mehetünk. Számunkra valahol a kettő között lenne ideális egy átmeneti üzemmód, vagy ha a paraméterek egyenként személyre szabhatók lennének.
Mennyibe kerül?
Még nem derült ki a megújult Tonale ára, de viszonyításként elmondható, hogy a frissítés előtti változat ára 16,5 millió forinttól indult a benzines hibriddel, valamivel 16 millió alatt meg lehetett kapni a dízelt, a plug-in hibridért pedig 20 millió forint feletti összeggel lehetett számolni. Nem valószínű, hogy ettől nagyon eltérne az új Tonale ára, mindenesetre ezzel egyértelműen a prémiummárkák közé sorolható.
Értékelés
A legutóbb megjelent Junior óta tudjuk, hogy az Alfa Romeo a jövőben a Stellantis építőkészletéből válogathat az új modelljeihez, és hogy mit tudnak kihozni belőle, az idővel elválik. A most megújult Tonale azonban még egy olyan kor terméke, amikor az olasz hozzávalókból főzött receptben a vezetés élménye számított a leginkább. Akinek a Stelvio túl nagy vagy drága, jól járhat a kompakt, mégis sokoldalú Tonaléval.
Ez is érdekelhet:
Gyönyörű múltidézés az új Alfa Romeo 33 Stradale
Benzines és elektromos változatban is készül, de csak nagyon kevés példányban.
Nem alfásokat hódítana meg a legújabb Alfa Romeo
A Junior talán szentségtörésnek hangzik, de megvan benne az, ami megkülönbözteti az Alfa Romeót a többi autótól.
Nem lesz többé oldalra tett rendszám az Alfa Romeókon, de máson sem
Összeszedtük ennek kapcsán az oldalra szerelt rendszámos autókat – nem csak Alfákat.
