Újra egy BMW, amiben van lélek – Vezettük a BMW M235 Gran Coupét

Ha SUV helyett valami igazi autót akarsz, ami sportos, elegáns, gyors, mégis kényelmesen használható a mindennapokban, akkor a BMW 2-es Gran Coupéval nem lősz mellé. Vezettük a 300 lóerős M235-öst.

Néha úgy érzem magam, mintha egy kihalófélben lévő klub utolsó tagja lennék, aki még mindig hisz a sportos szedánok és kombik szépségében. Ahogy körülnézek, mindenhol SUV-k tornyosulnak, mintha valami titkos terv lenne a világ teljes terepjárósítására. Közben én csak vágyakozva nézek egy 3-as BMW, vagy egy praktikus, mégis élménydús kombi után, és reménykedem, hogy ezek nem lesznek a múlt relikviái. Egy jól megtervezett sportlimuzin vagy egy vagány kombi olyan, mint egy tökéletes szabású öltöny, amiben jól mutatsz, és a mindennapokban is szívesen hordod.

Hogy mit hoz a BMW jövője, még nem tudjuk, viszont ami eddig kiderült a Neue Klasséról, abban lehet hinni. Még akkor is, ha a jövő félig-meddig elektromos lesz. De amíg eljutunk oda, lesznek még olyan BMW-k, mint a 3-as vagy 4-es, vagy a most megújuló 2-es Gran Coupé.

Megosztó forma, megosztó színben

Ha kívülről nézzük, a 2-es Gran Coupé egy arányosan összerakott sportkupé, ami nekem bejön, de megértem, ha valaki talál benne kifogásolni való részletet. Pedig szerintem harmonikusak az arányai, vonalai. Lehetne élesebb, vagányabb az orr-része, de a kupészerű négyajtós forma alapvetően nem rossz. Egyértelműen sportosabb, mint bármelyik kompakt limuzin, még ha a formaterv nem is nyeri el mindenki tetszését. Én úgy vagyok vele, hogy inkább egy félig szép kupélimuzin, mint még egy crossover.

A reggel Barcelonában lassan kezd. Megoszlik a forgalom a tengerparti futópályák, a kávézók és az úttest között, de a délelőtti dugó élménye garantált, a forgalom ütemtelenül halad körforgalomról körforgalomra. A négysávos utakon motorosok küzdenek a pozícióért, aki lassan kapcsol, könnyen lemarad egy lámpaváltásról. A mi utunk is így indult, méghozzá egy feltűnő „Speed Yellow” színű BMW M235-össel. Megosztó szín, ez nem vitás,

olyan, mint egy rikító sportcipő egy öltönyhöz – merész, de ha valakinek nem tetszik, van más választás is.

Könnyedén simulunk bele a város forgatagába. A 300 lóerős motor csendesen és kényelmesen viszi a Gran Coupét, egy M-es BMW-nél több hangot, vérmességet várnék, de értem, hogy itt a sportosság és a kényelem tökéletesen lett kimatekozva. A futómű feszes, de nem büntető, az ülések sportosak, de hosszú úton is kényelmesek.

Ez nem egy M-es BMW, hanem inkább egy „félig M-es”: erős, dinamikus, de nem túlzó.

Épp elég, hogy egy szerpentinen élmény legyen vele autózni, ugyanakkor városban sem kényelmetlen. A hátsókerék-hajtás klasszikus BMW-érzése itt nem teljesen érezhető, mivel alapvetően elsőkerék-hajtású az autó, de ha kell, az összkerékhajtás segít abban, hogy a tapadás mindig optimális maradjon.

De azt kár lenne elvenni tőle, hogy a 300 lóerő és a 400 Nm a legtöbb hétköznapi pillanatra bőven elég. A duplakuplungos sebességváltó még mindig nem a kedvencem, de így is kellően fürge, gyors, robbanékony az autó. Ha kell, azonnal megindul, egyik sávból bármikor átugrik a másikba. Vagy ha kell, 4,9 alatt már 100-on is van.

Látványos megújulás a látható részeken

A lemezek alatt a technika egy része változatlan, de ahogy az 1-es BMW, úgy a 2-es Gran Coupé is teljes átalakuláson ment keresztül a látható részeken. És ez jó hír. A fedélzeti rendszer szoftvere a legújabb, 9.0-s verzió, ami könnyebben, gyorsabban használható. Az anyagok elméletben fokozzák a prémiumérzést, de őszintén, eddig sem volt ezzel gond.

A hátsó üléssorban több a hely, ez jól jön, ha hétköznapi hozom-viszem a családot autóként akarjuk a 2-es limuzint használni. Ha arról van szó, költöztetésre ne ezt az autót akarjuk használni. Nem rossz, 430 literes a csomagtartó, de a nyílás szűk, nehéz ide beszuszakolni egy Ektorp kanapét, hiába dönthető 40-20-40 arányban a hátsó ülés. Erre inkább tartsunk egy kombit a háznál.