Ne temessük az autógyártást, amíg olyan kocsikat hoz el nekünk a BMW, mint az M3 Touring vagy a Z4 M40i. Hagyományos lóerők és benzinszag minden mennyiségben.
Az utóbbi években jöttem rá, mennyire szeretem én Szlovéniát. Ennek köze lehet ahhoz, hogy a BMW előszeretettel tartja autós programjait Bled és Bohinj környékén, most éppen az M3 Touringgal és a Z4 M40i-vel.
A szlovén autózásokon egyre jobban megismertem a környéket, ami tökéletesen hozza az osztrák települések egyszerű szépségét, az olaszoktól kölcsönzött vagánysággal és lazasággal. Remekül autózható utak, bicajjal bejárható terepek vannak mindenfele. A többség fejében Bled az első számú célpont, de érdemes megnézni Ljubljana belvárosát és Bohinj környékét, ami nekem az igazi kedvencem.
Ezeknél a keskeny erdei utaknál nem is lehet elképzelni szebb terepet egy roadster megfelelő kiautózásához.
Nem vagyok nagy szerelmese a nyitott tetejű autózásnak, sose értettem, mi a jó abban, ha valaki városban izzad a kabriójában, szájában az előtte döcögő kipufogójával, arcában a külvilág irigy pillantásával. Az sem fért a fejembe, hogy miért gondolják azt őszhajú ötvenesek, hogy ez nekik való műfaj. Aztán jött a Z4 M40i meg Szlovénia, és összeállt a kép.
Április elején ott sem volt sokkal melegebb, mint nálunk, a hőmérő épp csak átlépte a nulla fokot, de kit érdekel. Ahogy lefordultunk az autópályáról, automatikusan nyitottuk a tetőt. Még csak meg se kellett állni, a Z4 vászonteteje pár másodperc zümmögéssel tűnt el, az autót pedig olyan erővel töltötte be a hűs erdőillat, hogy legszívesebben beleharaptam volna. 28 fokra állított fűtéssel semmit sem érezni a hidegből, a fej védelmét megoldja egy kötött sapka. Nincs nyakat melegítő fűtés, mint anno az SLK-ban, de az épp csak felkapcsolt ülésfűtés és a kedvezően kavargó légáramlatok megoldják, hogy ne fázz másfél fokban.
Ezek a kanyarok, a magasba törő sziklafalak, a motor és a kipufogó mesés zenéje rögtön meghozzák a roadsterezés értelmét.
A Z4 M40i „nem igazi” M-es BMW. Amikor nem a típusnév előtt van az M-betű (mint az M3-asnál), akkor azzal kell számolni, hogy az M-es részleg a versenyautó és az utcai autó közötti tengelyen az utóbbihoz tolta közelebb a potmétert. Ezért az M40i motorján nem végeztek extrém beavatkozásokat, a háromliteres soros hathengeres 340 lóerős. A kormányzás top formában van, az adaptív futómű szériafelszereltség, vagyis kemény és kevésbé kemény is lehet, szintén széria az elektronikusan vezérelt M-es differenciálmű, felárért érkeznek az M-es fékek.
De a lényeg: nincs hiba a gépezetben, a 340 lóerőt érezni és élvezni lehet minden egyes percben, kanyarban, egyenesben. Aztán ha megállunk egy pillanatra csodálni a tájat, a Z4-en is jól esik pihentetni a szemet. Ahogy vezetés közben, úgy a részleteit csodálva is folyamatosan szélesedik a mosoly az arcon. Remélem, a BMW még jó sokáig kitart a roadsterek gyártása mellett, legalább addig, amíg én is 50 leszek.
Addig az én világomhoz közelebb áll az M3 Touring.
Ezen is jól esik legeltetni a szemet. A megfelelő ritmusban kiszélesedő hátsó rész a pompásan mutató diffúzorral és négy kipufogóvéggel igazi remekmű. Érthetetlen, hogy az M-es részlegnek miért csak most sikerült meggyőznie a menedzsmentet, hogy az M-es érzéshez tökéletesen passzol a hármas kombi karosszériája. Korábban az 5-ös két generációjából is volt igazi M-modell (1992-ben és 2007-ben), a hármasnál csak koncepcióautóig jutottak az E46-ból. De sebaj, itt van a G21, örüljünk, van minek.
Tévedés ne essék, ez az M3 is igazi M3, a kombiság nem hátrány, sokkal inkább előny.
Látványban nálam veri a limuzint, arról nem is beszélve, hogy ebben elfér a teljes család gyerekestül, tokkal-vonóval. Ha a Z4-ről azt mondtam, hogy a versenyautó-utcai autó tengelyen közelebb áll az utcaihoz, akkor az M3-nál nincs is tengely, ez az autó ezerféle arcot tud felvenni.
Mert mit is lehetne mondani egy olyan Touringról, ami minden kombit megelőzve fut körrekordot a Nürburgringen, de az M-es kapcsolók megfelelő állításával (a fékerő, a futómű, a kormányzás külön-külön állítható és elmenthető) kellemes orgánumú családi kocsivá alakul, amire csak a vájtfülű apukák kapják fel a fejüket a suli előtt, a többiek meg csak csodálják ezt a különleges lila valamit.
Ebben is soros hathengeres motor van, mint a Z4 M40i-ben, de az M-es tudás minden csínjával, 510 lóerővel. Karbontető viszont nincs, ne is tessék keresni, helyette a megfelelő optikai hatás érdekében fekete a színe. Ha ez mégsem felelne meg, van rá mód, hogy a karosszéria színére fessék.
Ugyanúgy szereti a szűk erdei utakat, gyors fordulókat, mint a Z4, mégis egészen más dimenzióban mozog.
Az összkerékhajtás és a temérdek lóerő más embert farag belőlem ugyanazok között a sziklák között. Észnél kell lenni, mert a sebesség értelmezhetetlen gyorsasággal változik 0 és 200 között, de közben az autó masszív biztonságérzete magával ragad. A vezérlő elektronika egészen sokáig elhiteti velem, hogy teljes biztonsággal uralom a gépet. Aztán amikor már sok lenne, épp annyira csúsztatja csak meg a kocsit, hogy helyre tegyen: a 650 Nm nem játék!
Ha Szlovéniából Németországon keresztül vezet az ember útja haza, könnyen megtapasztalhatja, milyen könnyedén utazik az M3 Competition Touring 160 és 250 között. Ilyenkor csendes, megbízható túrakocsi benyomását kelti, amit semmi sem zökkenthet ki a nyugalmából. Tud békésen szenderegni és erőtől duzzadva dominálni. És közben arra is képes, hogy 9 literes fogyasztással vigye a családot A-ból B-be. Mert így is lehet kisebb lábnyomot hagyni a környezeten.
Ez is érdekelhet: