Enzo Ferrari sokáig nem barátkozott meg a középmotoros autó gondolatával, aztán a versenypályákon egyre sikeresebbek lettek azok a gépek, ahol a motor a pilóta mögött volt és nem előtte, aztán a mérnökök is bebizonyították, hogy közúton sem tör a pénzes ügyfelek életére. Az első ilyen autó a Forma-1-ben indított Ferrari 246 P volt, az utcaiak közül pedig a hathengeres Dino. Ezek az autók és a Ferrari 308 GTB kezdte kitaposni azt az utat, amin most a konnektorról tölthető 296 GTB is jár.

4,2 méternyi könnyed gyönyör ez az 1976-os 308 GTB, mely a Pininfarina stúdió egyik legszebb Ferrarija.

Hegyes orra úgy vágja a menetszelet, mintha valami penge volna, a lökhárítója pedig akár Tom Selleck bajsza. Talán ezért volt meg köztük annyira a kémia a Magnumban, ahol egy piros GTS kormánya mögött üldözte a bűnt. Lágyan hullámzó övvonalán öröm végignézni, csodálatos az is, ahogy a légbeömlő körül játszik a rubinvörös fényezéssel a napfény. Leonardo Fioravanti megmutatta a Bertonénak, hogy az igazi szépérzék a Pininfarina stúdiójában van, ahol a Daytona és a Berlinetta Boxer is készült.

1975-ben egy türkizkék autó pózolt a Párizsi Autószalon közönségének a Ferrari 308 GTB premierjén, amitől nagyon sokan beleszerettek az autóba. A Scaglietti műhelyében egészen 1977 áprilisáig üvegszálas karosszériával készültek a 308-asok, ezért hívják ezt is Vetroresinának. Ezt követően már acél elemekkel készültek a 308-asok, mely 80 kilogramm súlygyarapodást jelentett.

712 példányt gyártottak olyan üvegszálas karosszériával, mint ez az 1976 szeptemberében elkészült Ferrari 308 GTB.

Újonnan a híres francia importőrhöz, Charles Pozzi kereskedésébe szállították az autót, akik csak 1977 áprilisában regisztrálták, majd a dokumentációja szerint egy másik szalon vásárolta meg és adta el. A szálak azonban a 2000-es évek elején értek össze újra, amikor a Pozzi kereskedés műhelyvezetője, André Dumas vette meg a valamivel több mint 51 ezer kilométert futott Ferrarit. 2016-ban már egy új tulajdonos újította fel a 308-ast, méghozzá elképesztő alapossággal, 1800 munkaóra alatt varázsolták olyanná, mintha új volna.

3,0 literes, szárazkarteres kenésű V8-as motorja a kabin mögött keresztben áll, és 255 lóerővel repíti a kevesebb, mint 1,1 tonnás sportautót. A váltója dogleg kiosztású ötfokozatú manuális, mert így igazán gyors az átjárás a gyakran használt fokozatok között. Nagyszerű autó ez, melyet csak kívánatosabbá tesz a bukólámpa.

Ez is érdekelhet: