Végre lecserélhetik az autójukat azok a SsangYong Rodius-tulajok, akik egy igazán hasonlóan ronda új autóra vártak: itt van a négyajtós Kia EV4!
Talán élőben nem ennyire ronda – gondolta az optimista énem, de már akkor sejtettem, hogy ez inkább önámítás, mint valós lehetőség. Hiszen a képeken sem úgy tűnt, mintha bizonyos szögből kicsit aránytalan lenne, vagy épp szerencsétlenek voltak a fényviszonyok, torzíthatott valamelyest az objektív a fotózásnál, vagy valami elcsúszhatott az utómunkánál. Az látszott, hogy egy véleményes, de harmonikus, modern karosszéria kapott egy ormótlan fart, és bár talán lehetett volna csökkenteni az esztétikai sokkot például a lámpák ügyes kialakításával, a tervezők beleálltak a dologba, mint a mindenki által utált rokon, aki tudja, hogy csak udvariasságból hívták meg az esküvőre, mégis elmegy, és rögtön learanyásózza a menyasszonyt.
Annyira csúnya, hogy már szép – szoktuk mondani néha. A Kia EV4 Fastbackre csak az első tagmondat igaz, egy felkiáltójellel a végén. Teljesen érthetetlen, miért kellett ilyen dizájnbűncselekményt elkövetni. A légellenállás nem elég érv, a nagyobb csomagtartó sem, mert a kis rakodónyílás miatt sokkal kevésbé lehet kihasználni, mint az utónév nélküli, ötajtós EV4-et. A Fastback ugyanis csak négyajtós, ami sokak szerint a klasszikusan szép autóforma, de valószínűleg ők is továbbgondolják majd ezt a kijelentést egy kivéve, ha… kezdetű kiegészítéssel. Ha az volt a cél, hogy valóban karakteres karosszériát rajzoljanak, akkor viszont teljes a siker, azt pedig majd meglátjuk, a vásárlóknak ez a fontos, vagy inkább az, hogy ne csak elölről akarják megközelíteni az autójukat.
Mi is tegyük inkább ezt! Függőleges menetfénye számos másik autónak is van, az EV4-nek viszont az oldalanként tizenkét LED-ből álló, Star Mapnek nevezett fényszóróját is függőlegesen építették be, ezzel nemcsak jellegzetesen kiás az autó, hanem kellőt tiszteletet is parancsol. A kocsi így még szélesebbnek tűnik, pedig egyébként sem keskeny – 186 centi széles –, és a valós, 473 centis hosszánál még nagyobbnak hat.
Nincs egyetlen unalmas eleme sem, a lökhárítók, a motorháztető, a sárvédők, az ajtók sem csak funkcionális alkatrészek, izgalmas dizájnmegoldásokat találunk mindegyiken, az első rendszámtáblától a C oszlopig mégis szépen összeáll a koncepció. A tesztautó – csak a GT-Line felszereltséghez rendelhető – matt Yacht Blue színe is hozzátesz a látványhoz, nagyon jól áll az autónak – igazi luxusopció, nemcsak a 600 ezres felára miatt, hanem mert a tisztán tartása és az esetleges javítása is macerásabb.
A külső alapján modern műszerfalra és nagy térre számítunk. A GT-Line csúcsfelszereltséghez tartozó „vegán bőr sportkormány” a legkevésbé sem sportos, de nem is kell annak lennie, viszont valódi gombok vannak rajta, ezt az értékeli igazán, aki már szenvedett érintőgombokkal. A széles monitorcsík nagyon mai, három részből áll, mert a kormány mögötti 12,3 colos kijelző és az infotainment szintén 12,3 colos érintőképernyője között az 5,3 colos klímavezérlőt találjuk. A legfontosabb funkciók gombot is kaptak, a Kiát nem sodorta el a divathullám, amely minden fizikai gombot eltüntetendő szörnyűségnek tart. A hőfokot a középső szellőzőrostélyok alatti billenőkapcsolóval állíthatjuk, az ülés- és kormányfűtést az ajtóról, a kilincs mellől.
Elsőre talán soknak tűnik, hogy az ajtón két panelen, a kormánytól balra, a kormányon, a vészvillogó két oldalán és a masszív könyöklőn is találunk gombokat, de hamar megszokhatók, sokkal hamarabb, mint ahogy a menütérképet megtanulhatnánk. Egy dolog működik másképp, mint ahogy a tervezők gondolhatták: jó ötlet, hogy a menü gyorsgombokat kapott, de világosban a világos alapon világosan világító feliratsor ilyen:
Sötét belsőnél – amilyen az EV3 tesztautóé is volt – jól funkcionál. A nehezen láthatóság persze még mindig sokkal kevésbé zavaró, mint a Multimode nevű kombinált klíma- és audiovezérlő panel, amelyet legutóbb talán a Sportage-ben átkoztam.
Hatalmas a hely az autóban, a térérzetet a világos burkolatot és a tetőablak is fokozza, utóbbi viszont sajnos csökkenti a fejteret, ami egyébként is a helykínálat leggyengébb paramétere. Az EV4 csak 148 centiméter magas, a szélvédője nagyon meredek, ezért – akárcsak az EV6-ban – ha megfelelően állítom be a vezetőülést a pedálokhoz és a kormányhoz képest, még a legalacsonyabb üléspozícióban is a szó szoros értelmében hozzáér a fejem a plafonhoz, pedig nem vagyok extrém magas. Ugyanez a helyzet a hátsó sorban is: a lábtér óriási, ha viszont normálisan ülök, és a hátam felfekszik a háttámlára, akkor a fejem beszorul a plafonnál, előbbre csúsztatott fenékkel lehet ezen segíteni, az viszont nem épp gerincbarát pozíció.
Az anyaghasználat nem kiemelkedő, az összkép viszont kellemes, jó érzés az EV4-ben tartózkodni. Főleg a tesztautóban, amely a csúcsfelszereltségen túl az Elite csomagot is megkapta, többek között head-up displayjel és szellőztethető, „prémium relaxációs” vegán bőr első ülésekkel, tisztességesen szól a Harman/Kardon hifi, és megnyugtat a tudat, hogy a biztonságunkat ABS, ESC, HAC, DBC, DAW, TPMS, FCA, MCB, ISLA, LKA, LFA, SCC, HDA, BCA és RCTA figyeli (a megfejtések itt olvashatók).
Kétféle lítium-ion akkupakk létezik, az 58,3 kilowattórás Standard range, és a 81,4 kilowattórás Long range. Utóbbi bármelyik felszereltségi szinthez kérhető, a GT-Line viszont csak Long range lehet. Ennek elméleti hatótávja vegyes üzemben 612, városban pedig 784 kilométer, és lehet, hogy létezik is olyan körülmény, amikor erre képes, de az biztosan nem télen van, akkor ugyanis 420 kilométer körüli értéket jelez teli akkuval is. Nagy meglepetés viszont nem érhet autópályára hajtva sem, ugyanis az aktuális hatótávérték fölött a maximum, alatt pedig a minimum megtehető kilométerek száma olvasható, amit kötelezővé kellene tenni az elektromos autókban, annyira jó és fontos.
Normál 230 voltos konnektorról alig 32 óra alatt telitölthető az aksi, ennél talán jobb opció a 11 kilowattos wallbox (7 óra 15 perc), utazásnál pedig a gyorstöltő, amely akár 350 kilowattos is lehet, akkor fél óra kell a 10-ről 80 százalékra töltéshez.
Az állandó mágneses szinkronmotor 204 lóerős, és az első kerekeket hajtja. Bár az EV4 saját tömege 1839 kiló, nyolc másodperc se kell a százra gyorsuláshoz, a végsebesség 170 km/óra. Az autó nemcsak papíron dinamikus, érzetre is az, alacsony a súlypontja, remekül fekszi az utat, kiforrott konstrukciójú, hibátlanul összerakott autó benyomását kelti, kényelmesen, csendesen lehet vele közlekedni akár hosszabb távon is, hatótávrettegés nélkül.
A Kia EV4 Fastback Long Range GT-Line kevesebb, mint húszmillió forint. Egy ezressel. Ebben a napfénytetőtől a külső fogyasztók működtetését biztosító V2L csomagig szinte minden benne van, ami nincs, arra maximum bő másfél milliót lehet még elkölteni, ebben már a matt fényezés is benne van.
(Fotó: Csordás Gábor)
- ha nem látjuk a hátulját, akkor jól néz ki
- tágas utastér (a fejteret leszámítva)
- sok fizikai gomb az utastérben
- jelzi a minimális és maximális hatótávot is
- sok pakolóhely, USB-csatlakozók a hátsó utasoknak is
- gazdag felszereltség
- jól fekszi az utat
- kellően dinamikus
- jó az ár-érték aránya
- nagyon csúnya a fara
- elöl-hátul kicsi a fejtér
- nappal leolvashatatlan a világos alapon világos világítás
- kicsi a csomagtérnyílás































