Item: Opel Frontera Hybrid (2025)
Rating: 8 / 10
Author: Csordás Gábor

Az Opel a kilencvenes évekbeli terepjáró helyett egyszerű, tágas, praktikus autót csinált a Fronterából, és elég jó áron adja. Imádtuk rajta a fehér lemezfelniket, a szériában adott hibrid rendszere pedig elég kedvező fogyasztásra képes.

Ne tévesszen meg a neve, az új Frontera nem a kilencvenes évekbeli belevaló terepjáró utódja, sokkal inkább a Meriva vonalát folytatja, és igazából a Crossland helyére érkezett az Opel kínálatában. Ahhoz hasonlóan egy tágas, praktikus, célszerű autó, de annál sokkal stílusosabb, főleg ebben a zöld színben, fehér tetővel és az imádnivaló fehér lemezfelnikkel. Az Opel bevállalta, hogy olcsónak szánt autót alkot az új Fronterával, és milyen jól tették.

Ha pedig azon lennél fennakadva, hogy ez az Opel ugyanarra az alapra épül, mint a Citroën C3 Aircross, akkor tegyük hozzá, hogy valójában már az eredeti Frontera sem Opelnek született, hanem az Isuzu terepjárójának alig átalakított változata volt. Az új modell ezzel szemben azoknak szól, akik a lényeget keresik egy autóban, ezért a tervezésekor mindent a funkcionalitásnak rendeltek alá, de szerencsére nem feledkeztek meg azokról a részletekről, amikért szeretni lehet.

Funkcionális, de mutatós is

Mindjárt itt van a dizájn, ami sokkal karakteresebb lett az elődénél. A kombisan magas hátsója is sejteti, hogy praktikus, és végre egy autó, amin nem a fényszórókat osztották két részre, hanem a hátsó lámpákat. Szemből az Opel modern arca, a fekete maszk határozza meg, és mennyire jól áll neki. A tükrök csak a jobban felszerelt modellen hajthatók be elektromosan, de a fényszórók alapból LED-esek, ráadásul szériafelszerelésként adják az automatán kapcsolódó távfényt.

Amitől igazán menő lesz a Frontera, az egyrészt a terepzöld fényezés, másrészt a fehér csomag, ami a fehérre festett tetőt és a fehér acélfelniket tartalmazza. Jól olvastad, a fehér lemezkerék feláras, alapból ugyanis feketét kap fényezett dísztárcsával, ezzel a csomaggal azonban úgy lett belevaló, hogy mit sem vesztett a használhatóságából, ezzel csak még inkább kihangsúlyozza azt. A lökhárítók alsó része és a kerékjáratok is fényezetlen feketék.

Csak a lényeg, semmi több

Az egyszerűségre való törekvés az utastérben is folytatódik, ahová a távirányítót megnyomva juthatunk be, a kulcsnélküli rendszer felárért sem érhető el. Első pillantásra meglehetősen zord a belső, sok a kemény műanyag, a Frontera utastere mégis szerethető, méghozzá éppen a kíméletlen funkcionalitása miatt. Az Opel tervezői, úgy tűnik, jól tudják, mire van szüksége az autósnak, például hagyományos, fizikai kapcsolókra, ezért azokat is megkapjuk.

Megvannak a klíma kezelésre szolgáló kapcsolók, és igazi áldás, hogy a sebességkorlátozásra való figyelmeztetést és a sávtartó rendszert egyetlen gombnyomással kapcsolhatjuk ki. 10 colos műszeregysége egyszerű, de a főbb információkat elmondja, és a szintén 10 colos érintőképernyő sincsen túlbonyolítva, tudja, amit kell, beleértve az okostelefon-kivetítést is, méghozzá vezeték nélkül.

Még vezeték nélküli telefontöltőt is kapunk, a hátsó utasok pedig zsebeket a telefonjuknak: az Opelnél értik az idők szavát.

Nem tudjuk, milyenek lehetnek az alapáras ülések, de ez a példány a jobban formázott IntelliSeat üléseket kapta, és ezek teljesen rendben vannak. Csomagban lehet hozzájuk jutni, és a legjobban elköltött 390 ezer forint ez, mert az automata klíma, az ülésfűtés, a kormányfűtés és a fűthető szélvédő is benne foglaltatik. Még egyszer ennyit kell költeni az infotainment rendszerre a tolatókamerával, alapáron ugyanis csak telefontartót kapunk a középkonzolra.

Kombi? Egyterű? Egy kicsit mindkettő

Amiben a Frontera igazán remekel, az a térkihasználás. A 4,39 méteres hosszához képest kimondottan szellős a belső, sokat elmond róla, hogy hétüléses változatban is rendelhető. A hátsó üléseken annyi hely jut a lábaknak, hogy a térdemre tett laptopommal is kényelmesen tudtam dolgozni, pedig magas vagyok. 460 literes a csomagtartó, ami bőven elég, a hátsó támlák ledöntésével pedig 1600 litert lehet kihasználni, ami a nagyobb kombik jellemzője szokott lenni.

A hátsó utasok ebben a kategóriában még nem kapnak szellőzőnyílást, de az első ülések hátoldalára szerelt zsebek és az USB töltők nem hiányoznak. A csomagtér rakodópereme kicsit magas, de a padlója két szinten állítható, és a praktikumot fokozzák az oldalsó rekeszek. A költségcsökkentés áldozata lett viszont, hogy nem csúsztatható sínen a hátsó üléssor, és a csomagrögzítési lehetőségek is kimerülnek pár műanyag akasztóban, pedig a Fronterában ennél több is lehetne.

Nem is olyan mild ez a hibrid

A hajtáslánc alapja a Stellantis sok modelljéből ismerős 1,2 literes, háromhengeres turbómotor, ami a korábbiakkal ellentétben már vezérműláncot kapott, ezért a megbízhatóságával nem lesz gond. A benzinmotorhoz kapcsolódik egy 29 lóerős elektromotor, amelyet a hatfokozatú duplakuplungos sebességváltóba építettek. Az Opel hivatalosan 48 voltos mild hibridnek mondja, de amint elindultunk vele, kiderül, hogy nem véletlenül viseli a Hybrid nevet ez a Frontera.

A benzines és elektromos motor összjátéka egészen zökkenőmentes tud lenni ebben az autóban. Ha finoman bánunk a gázpedállal, akkor a benzinmotor városban és országúton is meglepően gyakran pihen, miközben az autó tisztán elektromosan halad, és nem kell beindulnia a benzinesnek a parkolóban való manőverezésnél sem. Ennek köszönhetően a fogyasztás lenyűgöző, városban 5 litert, országúton 5,5 litert kaptunk, de autópályán már érezhető a nagy homlokfelület, akkor akár 6 litert is fogyaszthat.

Célszerű autóhoz képest meglepően élénk a Frontera erősebb, 145 lóerős változata. A hibrid rendszer elektromotorja besegít a gyorsításkor, ezért elég fürgén mozog, kilenc másodperc alatt gyorsul százra, és az előzéseket is gyorsan le lehet tudni. Az automata váltónak nincs manuális kapcsolási lehetősége, de a váltó billenőkapcsolója mellett van egy L gomb, ez a sportosabb, nagyobb motorfékű üzemmód kapcsolója, ami hegyi utakon jól jöhet.

Bár az úthibákat nem tudja teljesen eltitkolni, egészen jól sikerült a Frontera futóműve, ha egy ilyen autóban a kényelmesre hangolt csillapítást keressük. Ha nem várunk el tőle olyat, amire nem való, akkor kellemes társunk lehet a mindennapi forgalomban. A vezetéstámogatók sora azonban kimerül a kötelezőkben, autonóm vészfékező, sávtartó és táblafelismerő jár hozzá, de a holttérfigyelő csak a GS csúcsmodellben van, adaptív tempomatot pedig még ott sem kapunk.

Most éppen ez számít olcsónak

A 110 lóerős alapmodell 8 790 000 forintba kerül, és ez ma egy jó árnak számít egy ennyire tágas, automata váltós, részben hibrid autóért. A nagyobb teljesítmény felára 430 ezer forint, mindenki döntse el, hogy szüksége van-e rá, mindenesetre az 5 év vagy 100 ezer kilométeres garancia megnyugtatóan hangzik. A tesztelt modell ára az opciókkal együtt 10 360 000 forint, és ennyiért megkapnád a GS csúcsmodellt is, de ahhoz nem kérhető a menő fehér felni.

Ha mostanra sikerült túltenned magad rajta, hogy a Frontera neve nem azt az autót takarja, mint amire emlékeztél, akkor egy karakteres és praktikus autót láthatsz magad előtt. Megvan benne az Opelek lényegre törő hozzáállása, de a legnagyobb erőssége a bőséges helykínálat mellett a takarékos hibrid hajtáslánc. Cserébe csak egy kis spórolást kell elviselni, de