Fúj, SUV, fúj, szabadidőautó, fúj, hobbiterepjáró! Feleslegesen magas, nagy légellenállású, nehéz dögök, amiknél sokkal észszerűbb és praktikusabb a közel azonos belméretekkel rendelkező, hagyományos kategóriába tartozó modellt választani! Harsognám mindezt a józan ész nevében, aztán behúzott farokkal, lesütött szemmel mégiscsak a SUV-val sunnyognék haza, ha választanom kellene az ugyanolyan konnektoros hibrid rendszerrel szerelt, sőt: ugyanolyan színű múlt heti Astra és a mostani Grandland közül. Még annak ellenére is, hogy a Grandland valamivel drágább, viszont éppen azért, mert valamivel régebbi modell.

Hogy a 2017-es Grandlandnak mennyire áll jól a historizáló, fekete közepű új Opel-maszk, amit a 2021-es faceliften kapott, az teljesen ízlés kérdése – a Player szerkesztőségében is markánsan különböző álláspontok ütköztek ezzel kapcsolatban. Nekem mindenesetre tetszik: sokkal valamilyenebb lett tőle a műszaki ikertestvérei,  a Peugeot 3008 és a Citroën C5 Aircross mellett korábban eléggé szomorú-szürke hatást keltő Opel.

A harmónia nem tökéletes, a részletek nem mindenhol futnak össze, de az összhatás egyáltalán nem kellemetlen.

Erőt, határozottságot sugall az új Grandland, komoly road presence-e van neki és kellemes látványt nyújt bármilyen mélygarázsban vagy felhajtón. Jól áll neki az Opel aktuális marketing-színe, ez az erőteljes tintakék is; megvan hozzá a tömege és a tekintélye, hogy elbírja ezt az egyáltalán nem minden autón szerencsés árnyalatot.

A konnektoros hibrid modell teljesítménye vissza is igazolja, amit a látvány sugall. Ez bizony egy erős és gyors autó – ha arra van szükség. Amíg csak a 110 lóerős villanymotor mozgatja, addig még nem nagyon hasít, de ha az 1,6 literes benzines is beröffen besegíteni, akkor a 225 lóerős rendszerteljesítmény már ugyancsak könnyedén kapja hátára a 18 mázsát. És ez ugye még csak a gyengébb változat, a Grandland PHEV kapható 300 lóerős kivitelben is.

A Stellantis-féle hibridtechnikának nem is az erejével van a baj. A gépészet mögötti szemléletbe szoktam immár hagyományosan belekötni, ha egy-egy ilyen kocsi kerül a kezeim közé. A Grandland (és nagyjából az összes többi, erre a technikára alapozott Peugeot, Citroën és Opel) nem sportautó, hanem hétköznapi közlekedési eszköz; a konnektoros hibrid hajtásnak pedig az elsődleges feladata ezeknél a kocsiknál azért mégiscsak a takarékos üzem lenne.

1,6 literes turbómotor, nyolcfokozatú automata váltó, 110 lóerős villanymotor és 14,6 kWh-s akku adja ki az erős, de nem takarékos és aggasztóan komplikált plug-in rendszert

A Grandland se PHEV-nek készült: a kábelek közül csak az egyik fér el úgy-ahogy a raktérpadló alatti rekeszben

A töltés csak váltóáramról mehet, otthoni 230-as konnektorról bő négy óra alatt telik meg az akku

Ha mondjuk egy plug-in hibrid Porsche szupersport-SUV-ban növeli turbó a benzinmotor teljesítményét, segíti sokfokozatú váltó a minél intenzívebb gyorsulást, azt nyilván megértem. De ilyen mezei utcai autóknál azért szimpatikusabbnak tűnik a Toyota- vagy Ford-, esetleg Renault-féle megközelítés, fogyasztásra optimalizált, egyszerű és tartós szívó, esetleg picike benzinmotorral, hagyományos automata váltó helyett valami ötletes, hibridre kitalált erőátvitellel.

Mondjuk az meg igaz, hogy egy padlógáz élménye az erős turbómotor hangjával és a szorgalmasan kapcsolgató váltóval a villamos hajtás nagy nyomatéka mellé sokkal intenzívebb az Opelben, mint egy RAV4, Kuga, CR-V vagy Captur hibridben. Kérdés, hogy ezt várjuk el inkább a zöld rendszámtól, vagy valami mást.

A Grandlandba huppanva kényelmes, tágas, élhető családi autóban találjuk magunkat. A látványvilág jellegtelen, izgalmas dizájntrükkökkel nem találkozunk, de a kihúzható combtámaszos, jól tartó, nem csak fűthető, de ventilátoros szellőztetéssel is felszerelt vezetőülésben elnyúlva a 2023-ban már ritkaságszámba menően gyorsan és jól kezelhető, sok gombos műszerfal mögött a csendes, az elektromos fűtéssel durva reggeli mínuszokban is hamar felmelegedő és jó hőkomfortú kabinban nekem nem is hiányzott semmilyen extra vizuális inger.

A legjobb, hogy ezt a műszerfalat még olyan emberek tervezték, akik tudják, mi a fontos egy autó biztonságos, kényelmes vezethetőségében.

Tessék jól megnézni az odapillantás nélkül is állítgatható tárcsás-gombos klímakonzolt, a pillanatnyi sebességet kiemelt helyen, legfelül, nagy számjegyekkel mutató műszeregységet, a közvetlen gombok sorát az érintőképernyő alatt, a sor közepén a jókora, remek fogású hangerőszabályozó gombbal, a kormányküllők egyértelmű nyomáspontú, nagy méretű fizikai gombjait, a mindig egyértelmű helyzetű világítás-főkapcsolót! Már nem sokáig láthatunk ilyesmit az Opelnél sem: az Astra sajnos már egészen másmilyen műszerfalat kapott.

A tágas, nagy csomagterű, emelt üléspozíciójú plug-in Grandlandot vezetni, bevásárolni menni vele, a családot hordani ide-oda mindig kellemes élmény. A magas, nehéz, fronthajtású autó meglepően fürge, stabil és kezes jószág, nem csak az autópályán érzi magát otthon, de kanyargós vidéki utakon is szeret is, tud is gyors és ügyes lenni. SUV létére még teljesen vállalhatóak a méretei, átlátható, érezhető, könnyen manőverezhető kocsi, szűk utcákban, mélygarázsokban parkolni sem nagy kihívás vele. Terepre nyilván nem való: rossz úton zötyögős és kényelmetlen a feszes futóművel, de húszcentis szabad magasságával azért elmászkál nem túl bakhátas földutakon is, ha muszáj.

A fogyasztás, mint minden PHEV-ben, erősen használat-függő. A kis akku városban akár 60-70 kilométerre is elég lehet, de ha elektromos üzemben felmegyünk a sztrádára (135 km/h a végsebesség csak villanymotorral), sokkal hamarabb elfogy az energia. Egyszerű viszont spórolni a villannyal a városi autózáshoz: az elektromos, hibrid és sport funkciók vagy az akku töltöttségének különböző szinteken tartása könnyen megtalálható, világos működésű gombokkal kapcsolható. Ha elfogyott a delej és csak benzinnel, hibridként jön-megy a Grandland, a reális fogyasztás 6-7,5 liter körül várható. Hibridtől meglepő, de azt tapasztaltam, hogy lemerült akkuval városban kicsit szomjasabb a kocsi, mint autópályán.

A cikkünk írásának pillanatában 17 millió forinttól elérhető plug-in Grandland reálisan árazott kocsinak tűnik: mit tesz isten, kábé pont ennyire akciózza most a Ford is a Kuga PHEV-et. (Rettentő kíváncsi lennék a RAV4 plug-in árára is, de az épp nem rendelhető a magyar piacon.) Én pedig az eszemmel tudom ugyan, hogy a Kuga az okosabb választás (takarékosságra és hosszú élettartamra tervezett szívómotor, kuplung nélküli, örök életű bolygóműves erőátvitellel), de a zöld rendszámos kompakt Opel-SUV dinamikája, élhetősége és talán még a GS kivitelű tesztautó fekete emblémái, feliratai, mosómedvepofája is akkora hatást tett rám egy hét alatt, hogy – a fene tudja. Új autóként, garanciaidőn belül megtartva? Még az is lehet, hogy el tudna csábítani az izgalmasabb turbós technika az amúgy racionálisabb, okosabb, felelősebb fajta hibridtől.

Vagy mégis inkább az Astra kéne ugyanilyen, bár kissé gyengébb technikával, laposabb, áramvonalasabb, takarékos kasztnival, a józan ész jegyében?