A délszláv háború a kilencvenes években mintegy 300 ezer halálos áldozatot követelt, több mint egymillió embernek kellett elmenekülnie a szülőföldjéről. A horvátországi szakasz 1991 és 1995 között zajlott, de az aknamentesítés már a háborús években elkezdődött, hivatalos kezdetének azonban 1996-ot tekintik.

Az ENSZ akkori felmérése szerint az ország szárazföldi területének mintegy 23 százaléka, összesen mintegy 13 ezer négyzetkilométer volt aknákkal szennyezett 14 megyében.

1998-ban megalakult a horvát aknamentesítő központ (HCR), a humanitárius aknamentesítés szervezéséért és koordinálásáért felelős központi állami szerv. A terepen végzett szisztematikus munkának és a műszaki felméréseknek köszönhetően a becsült aknaveszélyes terület nagysága folyamatosan csökkent, 2005-re 1200 négyzetkilométerre mérséklődött.

Az eredeti tervek szerint Horvátországot 2019-ig aknamentesítették volna, ez azonban forráshiány miatt – különösen az európai uniós csatlakozást megelőző időszakban – nem valósult meg. A mintegy 1,2 milliárd euró értékű átfogó program a hivatalos kezdettől számított harminc évvel később zárult le.

A 1996-ban megkezdett humanitárius aknamentesítési program időszaka alatt csaknem 107 ezer aknát és egyéb robbanószerkezetet, valamint 470 ezer fel nem robbant eszközt távolítottak el,

a munka során összesen 612 ember szenvedett balesetet, közülük 208-an életüket vesztették. Az áldozatok között 136 tűzszerész és őket segítő munkás volt, közülük 41-en haltak meg munkavégzés közben.

Horvátország 1997-ben az elsők között írta alá az ottawai egyezményt, amely tiltja a gyalogsági aknák gyártását, kereskedelmét és telepítését, valamint előírja az aknakészletek megsemmisítését és az aknamezők felszámolását.

(Forrás: MTI. A kép illusztráció.)

Ez is érdekelhet: