Ahogyan a hagyományos kompaktok körül is fogy a levegő, úgy az erős változatok is sorra szűnnek meg a villanyautók és a szabadidő-autók megjelenésével. Mostanra szinte alig maradt talpon néhány versenyző ebben a rendkívül szórakoztató műfajban, ami már a Volkswagen Golf GTI előtt is létezett.

Elsőként egy 1985-ben kiadott The Times magazinban hivatkoztak hot hatch-ként egy autóra, mely tökéletesen leírja, hogy miről is van szó. Egy hétköznapi kompakt legizmosabb változatáról, mely ennél fogva a szürke hétköznapokon túl a szerpentinen vagy pályanapokon is bevethető. A műfaj egyik ősének a Volkswagen Golf GTI-t tartják, de ennél korábban is fellelhetőek már hasonló autók, aztán jött a Peugeot 205 GTi, ami megmutatta, hogy a kisautók is tudnak nagyot villantani, és nem maradhat ki a Honda Civic Type R sem, amit kihegyezett szívómotor repít. Ami a 80-as években a Golf GTI-vel és a Renault 5 Alpine-nal indult, abból a 90-es évekre már olyan gépek nőttek ki, mint a Lancia Delta HF Integrale vagy a Ford Escort RS Cosworth. Ezek mostanra gyűjtői kincsek vagy féltett veteránok, az autózás történetének legendái.

Újból egyre kevesebb van, azok pedig egyre drágábbak, viszont 2000 környékén még elég színes volt a mezőny erős kompaktok terén. Bőven van miből válogatni, hiszen ekkoriban még volt hátsókerekes, elsőkerék-hajtású és összkerekes is, nagy lökettérfogatú szívómotorra vagy épp kisebb turbós benzinessel. Rengeteg örömteli kilométer ígérete van a kompresszoros MINI Cooper S-ben, a Peugeot 306 S16-ban és a Ford Focus ST170-ben is.

Szinte minden 2000 körüli hot hatch közös pontja, hogy addig kell levadászni egyet, amíg nem késő.

Fokozottan nehéz feladat ilyen autóból törésmenteset és jó állapotút találni, hiszen - ne legyenek illúzióink - aki könnyű és gyors autót szeretne, az a legritkább esetben tart tojást a gázpedál alatt. A korszak autóira azonban jellemző, hogy nagyrészt remek motorokat szereltek kényelmes és biztonságos karosszériákba, ezért aztán már most is vannak olyan autók, amikhez nem elég feltörni a malacperselyt. Nem mindenkinek lett kedvence a kacsaseggűnek csúfolt Renault Sport Megane 225, pedig elég volt egyszer vezetnem és maradtam őszinte rajongója.

Mindenki a Volvót köti össze a biztonsággal, de 2000 körül a Renault nagyon ráment az ötcsillagos tesztekre, ezért még a legsportosabb Megane-ban sem lehet kikapcsolni a kipörgésgátlót. Pontosabban 50 km/órás sebesség felett automatikusan aktiválja magát a hatástalanítás után is (ez azonban orvosolható). Az RS F4R kódú 2,0 literes, négyhengeres motorjában új dugattyúk és vezérműtengely van, valamint kettős megfúvású turbó, így 225 lóerős és 300 Nm nyomatéka van. Függőcsapszeges első futóműve csökkenti a hajtási befolyást és négydugattyús Brembo féknyergek harapnak az első tárcsákba.

Mivel a Renault Sport Megane karosszériáját ugyan a török vagy spanyol gyárban készítették, de az autók már a franciaországi Dieppe városában készültek el, ezért az összeszerelési minősége magasabb színvonalú, mint a hétköznapi modelleké. Nem volt démonizálva, ezért 2.0 dci motorral is kapni Megane RS-t, ami 175 lóerővel és 360 Nm nyomatékkal bőven viszi a kompakt három- vagy ötajtóst, de a dízel helyett inkább maradjunk a benzines változatnál.

Mintha feje tetejére állt volna a sztereotípia világa, mert a Toyota Corolla TS okos választásnak hangzik, mégsem az.

Hihetetlen, de amíg a Renault Sport Megane bírja a gyűrődést, addig az örök élet ígéretével egekbe emelt Toyota Corolla sportváltozata nem. A kilencedik generációs Corollában az 1,8 literes, négyhengeres szívómotor alapból 192 lóerős és 180 Nm nyomatéka van, de kis példányszámban készült kompresszoros 2ZZ-GE motor is 224 lóerővel. Előfordulhat, hogy nem kap elegendő kenést a vezérműtengely és viszi magával a szelepeket is a halálba, de simán csapágyas is lehet, amivel együtt a főtengely hajolhat meg.

Amennyiben elkötelezetten hiszed, hogy a japán hot hatch az igazi, akkor sokkal inkább a Honda Civic Type R lesz a nyerő, amiben több akarat és jobb technika van. Nem mellesleg egy jó ufó fazonú Type R mennyivel gusztusosabban néz ki, mint egy olyan Corolla, ami nem elsősorban a színe miatt szürke.

Sokan igáslóként tekintenek a második generációs Opel Astrára, de az OPC egész más karaktert adott az autónak.

Nem mind kék metálfényezésű, de a színen túl az agresszívabb lökhárítók és a fekete betétes fényszórók, valamint a nagy felnik és a hátsó szárny is új ízt ad az Astrának, melyből a háromajtóson túl kombi és kupé is készült. Ez az Opel Astra már biztonságosabb és időtállóbb, mint az elődje, szóval kint lehet hagyni az esőben anélkül, hogy elporladna.

160 lóerővel és 195 Nm nyomatékkal elsőre nem az Astra OPC tűnik a legélesebb késnek, de a bőven 8 másodperc feletti gyorsulás 100-ra azért visszafogott bizalmat ad, ha nem egy Tesla Model S Plaid a kihívó. Messze több potenciál van a Z20LET motorkódú turbós változatban, mely 200 lóerővel és 250 Nm nyomatékkal 7,5 másodperc alatt löki a 100 km/órás osztásig a mutatót.

Nincs másik háromajtós izomgép, aminek annyira szép a motortere, mint az Alfa Romeo 147 GTA-nak.

Ebben a társaságban, ami ehhez a cikkhez összegyűlt, egyértelműen az Alfa Romeo a legritkább és legfinomabb falat. 2000 nyarán mutatták be a Torinói Autószalonon az Alfa Romeo 147-est, mely a 156-os technikájára épülő kompakt modell. Már a formatervével (köszönjük, Walter de Silva és Wolfgang Egger!) temérdek díjat nyert, de 2001-ben megválasztották az Év Autójának is. Tízéves gyártási periódus alatt több mint 651 ezer darab készült belőle, de a GTA-ból csak bő ötezer példány.

Tizenöt milliméterrel szélesítették ki a karosszériáját, de ennél sokkal izmosabbnak tűnik a 147 GTA, aminek nagy hűtőnyílásai és a kifeszített sárvédői azonnal elárulják, hogy ez itt nem az 1.9 JTD. A hurkásan varrott sportüléseken és a csőműszereken túl az olaszok arra is nagy gondot fordítottak, hogy a gépháztető alatt is minden úgy nézzen ki, mint egy iparművészeti remekmű.

Giuseppe Busso a 70-es években fejlesztette az Alfa Romeo 60 fokos hengerszögű V6-os motorját, melyet először az Alfa 6-ban használtak, majd 2002-ben az alaposan átdolgozott, 3,2 literes, 24 szelepes változatát lógatták bele keresztben a 156 és 147 GTA modellek orrába. A 250 lóerő és a 300 Nm nyomaték 6,3 másodperc alatt rántja 100-ra a háromajtós Alfa Romeót. Sokat elmond róla, hogy ezt tartják minden idők egyik legszebben szóló motorjának, mert a Bussónak nem egyszerűen hangja van, hanem szinte énekel.

Miközben a hot hatch-ek egyik alapköve a Golf GTI, a négyes Golfnak sikerült annyira megkoptatnia a hírnevet, hogy az ötösnek az Edition 30-cal kellett jóvá tennie.

Mindenkinek vannak kisebb vagy nagyobb botlásai és a Volkswagennek egyértelműen ilyen volt a négyes Golf GTI-je, ami sokkal inkább tűnt egy megúszós felszereltségi szintnek, mint komolyan vehető veretős kompaktnak. A 2004 szeptemberében bemutatott Golf GTI már nem hagyott kérdéseket, első ránézésre is látszik rajta az ültetett futómű, a piros csíkok és az ablakon keresztül is menő kockás kárpitozás.

Igazi finomság a Golf GTI-k tengerében az Edition 30, tehát a harmincadik évfordulós limitált széria, melyből csak 2300 darab készült, és nem véletlenül fogy olyan hevesen. Apró plakettek díszítik az utasteret, a karosszéria színére fényezték a lökhárító és a küszöb elemeit, valamint Votex első spoilert szereltek rá. Ez azonban még csak a színház része, az Edition 30 2,0 literes, négyhengeres turbómotorján K04 turbófeltöltő van, benne pedig erősebb dugattyúk és szelepek, így 200-ról 230 lóerőre nőtt a teljesítmény. Hatfokozatú kézi váltóval 6,8 másodperc, a DSG-vel pedig 6,6 másodperc a százas sprint.

Mindent tud, amit a legjobb Golf GTI, és még egy kicsit többet is. De egy Auditól ez a minimum. Az S3-asban is pont az a 2,0 literes, négyhengeres turbómotor van, itt is a K04 turbóval és az erősített belsőségekkel. Az S3-asban 265 lóerőre lőtték be, 350 Nm nyomatékát pedig 2500 és 5000-es fordulat között adja le. A Haldex rendszerű összkerékhajtás ugyan nem hagyományos quattro (ami Torsen), de ez is alaposan kitolja a kompakt határait. A Golf GTI Edition 30-nál egy másodperccel hamarabb van meg az S3-nak a 100 km/óra állórajtból.

Néhány éve még azt mondták, hogy az E46 Compact a valaha készült egyik legrondább BMW. Így 2023-ban viszont örülnénk neki, ha valami legalább ennyire volna szép.

Változnak az idők, de ami egészen biztos, hogy a dupla kereklámpás arc és a hamar lecsapott fenék között egy szédületesen jó autó van. Tengelytávja 25 milliméterrel rövidebb, mint a négyajtósé, a karosszéria pedig 52 milliméterrel kurtább. Elöl MacPherson felfüggesztése van, hátul független a futómű, és a kompaktok között igazi különlegesség a hosszmotoros, hátsókerék-hajtású elrendezés. Rengeteg négyhengeres alapmodell van, de szerencsére a 325ti-ből is akad még sok ígéretes autó.

M54-es hathengeres motorja remek karakter és a 2,5 literes változat 192 lóereje és 245 Nm nyomatéka vígan szalad az 1,4 tonnás BMW-vel. Formaterve miatt nagyon könnyű lenézni a 325ti-t, de a vezetési élménye, a hátsókerekes autó adta huligánkodás és a sorhatos motor fordulaton trombitáló hangja mindenért kárpótol. Bármikor nevemre vennék egyet, és röhögnék azokon, akik pont olyan furcsán néznek rá, mint a kacsaseggű Megane-ra.

Ez is érdekelhet: