Száguldás a lezárt szerpentinen, hajózás a tengeren, repülés a szőlősorok felett, és pazar gasztronómiai élmények. Ilyen az, amikor a BMW igazán hódítani szeretne.
Égnek emelte orrát a hajó, mögötte éles hullámokat rajzol a vízre, melyen csillog a napsütés. Szép látvány, de én még arra a pillanatra vártam igazán, hogy zúgnak a hűtőventilátorok az autókban, a gépháztető felett zsizseg a forró levegő, a felnik mögül pattogó hangok jönnek. Ilyen örömteli zajok jönnek egy M-es BMW-ből, ami percekkel ezelőtt még ordító motorral és durrogó kipufogóval tepert felfelé a kanyargós úton.
Helyszín
Horvátország a nyár kapujában mutatja a legjobb arcát, hiszen ilyenkor még nem tolakodnak a turisták az óvárosok szűk utcáin, de már élvezni lehet a tenger illatát és a napsütést. Felsorolni is nehéz volna, hogy mennyi olyan városka van a part közelében, ahol bármikor szívesen töltenék el egy gondtalan hétvégét. Az egyik örök kedvencem azonban egész biztosan Rovinj marad, melynek a legjobb arcát mutatta meg a BMW a Grand Park Hotel óvárosi félsziget felé néző balkonján. Akármilyen időben nézek át a kikötőben dülöngélő árbócok felett, mindig nagyon megragadó látvány az tengerbe nyúló óváros a sűrűn rakott kőházaival és a Szent Eufémia föléjük magasodó templomtornya.
Rovinjt nagyon könnyű megszeretni, hiszen itt vannak nagyszerű éttermek, művészeti galériák és szokványosabb történelmi látványosságok is. A szálloda teraszáról megpillantok egy szokatlanul nagy kéményt a part közelében, ez az egykori dohánygyár épülete. A kedvező fekvése miatt nemcsak a turizmus virágzik itt, hanem borászatból is rengeteg akad a környéken, de több osztrigafarmot is ki lehet szúrni a hajóról. Érdemes kicsit elszakadni a víz közelségétől, mert Isztriában kellemes autózásokkal újabb nagyszerű helyeket lehet felfedezni, mint a Limski fjord.
Sokszor átvonult már Rovinj városán is a történelem, ezért különféle építészeti stílusokat lehet felfedezni itt a gótikustól a reneszánszon át egészen a neoklasszicistáig. Isztria politikai helyzete legalább ilyen változatos volt hosszú évtizedeken keresztül, hiszen volt már osztrák és francia befolyás is, de az sem véletlen, hogy sok helyen a horvát mellett olasz kiírások vannak. Rovinjban már a hatvanas években fellendült a turizmus, de csak a kilencvenes évek elején lett hivatalosan a független Horvátország része.
Küldetés
Bármennyire is összeforrtak az Aston Martin sportautói James Bonddal, a BMW is jelentős részt vett ki a világhírű brit titkosügynök sikeréből a kilencvenes évek végétől. Pierce Brosnan felbukkant Z3-asban, 750iL-ben és Z8-asban is mielőtt a tizenkét hengeres Vanquish-sel az Aston Martinhoz. Ez remek alapot adott ahhoz a három naphoz, amit a BMW legkedvesebb ügyfelei és azok élhetnek át, akiknek meggyőző lehet egy ilyen élményekkel gazdagon tűzdelt kirándulás. Ezek azok az apróságok, amiket az ember filmekben lát, de ritkán élheti meg. Másképp aligha volna lehetőség lezárt szerpentinen tűzfalig taposni az M4-es kabrió gázpedálját vagy szintén forgalomtól mentes szakaszon élvezni az alapáron 66 milliós i7 M70 xDrive kasmírgyapjúba varrt üléseinek komfortját.
Mindenütt sorakoztak az i7-esek és XM-ek, de nem véletlen a 007-es párhuzam, hiszen a rovinji Grand Park Hotel eldugott szegletében ott állt az az E38-as BMW 750iL, melyet A holnap markában című film parkolóházas üldözős jelenetében használtak. Ennek az autónak a vezetőülése mögött egy második vezetői pozíciót alakítottak ki, innen vezette a profi sofőr a sztori szerint mobiltelefonon keresztül irányított autót. Mostanra pedig az i7-es tényleg képes telefonról irányított parkolásra.
Egyesek szerint a desszertet a vacsora végén fogyasztottuk, de szerintem már a bejáratnál megkaptuk. A parti étterem előterében állt a BMW hatodik Art Carja, melyet az amerikai művész, Robert Rauschenberg dekorált. Sávosan színezett ablakok és különböző mintázatú kollázsok vannak a pop art stílusban alkotó amerikai művész fehér 635 CSi-jén. Ezzel a művészet, a természet és a technológia kapcsolatát mutatja be.
Akció
Rövid pillantásokkal lépek a merész matt sötétlila i7 M70-es felé, hogy minél kevesebbet lássak ebből az osztott fényszórós orrból. Minél sötétebb a fényezés, annál kevésbé zavaró ez az esztétikailag véleményes arc. Az ajtók gombnyomásra elektromosan kinyílnak, majd beszállás után be is csukódnak. Amíg a kilencvenes évek végén a német luxuslimuzin szentháromság minden darabja teljesen egyedi karakter volt, addig mostanra ezek a különbségek szinte teljesen elmosódtak. Ez a 7-es BMW a vastag hangulatvilágítással, a rengeteg kisebb és nagyobb kijelzőkkel legalább annyira fényűző és technokrata, mint a műfaj örök királya, a Mercedes-Benz S-osztály.
Elképesztően kényelmesek és végtelenül otthonosak a 7-es ülései a kasmírgyapjú kárpitozással. Nem véletlenül használnak előszeretettel hasonló anyagot a japánok a Toyota Century limuzinokban, hiszen ennek a tapintása jóval kellemesebb még a valódi bőrnél is. Ahogy a legtöbb ilyen autóban, úgy az i7 M70-ben is jobb hátul a legjobb utazni, ahol akár rendesen mozizni is lehet a plafonról leereszkedő 31,3 colos kijelzővel (Theatre Screen) és az elfektethető masszírozós üléssel. Innen nézve még az is lényegtelennek tűnik, hogy a 2,8 tonnás BMW i7 M70-et 3,7 másodperc alatt rántja fel 100-as tempóra a két villanymotor (659 lóerős rendszerteljesítmény és 1015 newtonméter nyomaték).
Autópályán suhanni és vacsora után a hotelhez utazni tökéletes a csendes i7-es, de a kanyargós vidéki utakon az M4-esek és M5-ösök mutatták meg, miért is annyira jó BMW-t vezetni.
Egyetlen pillanatig sem volt meglepő, hogy az M5 Touring mennyire szépen mozog és mennyire kegyetlenül gyors a 2,5 tonnája ellenére. A 4,4 literes, V8-as biturbó benzines 585 lóerős, mellé pedig ott van a nyolcfokozatú ZF automata váltó házába integrált 197 lóerős és 280 newtonméter nyomatékú állandó mágneses szinkronmotor. A 22,1 kWh (nettó 18,6 kWh) kapacitású akkumulátorral akár közel 70 kilométerre elég zéró helyi emissziós hatótávot tud az M5-ös, de ennél sokkal szórakoztatóbb kihasználni, hogy ezzel a végtelennek tűnő 1000 newtonméterrel mennyire ütős és villámgyors az autó.
Egészen biztosan életem egyik legszürreálisabb élménye marad, hogy a lezárt és biztosított utakon lehetett meghajtani az M5 Touringot. Egy kis falu minden kihajtója előtt piros és fehér csíkos szalagokat lengetett a szél, mindenütt láthatósági mellényes fazonok vigyáztak arra, hogy magabiztosan zúzhasson el az eszelős tempójú konvoj. Rögtön a település végén, egy éles balos kanyar előtt még egy kis bukkanó is volt, ahol elkönnyült egy pillanatra az M5. Ezt nem lehetett önfeledt nevetés nélkül kibírni.
Ilyen nehézbombázók után mindennél ízesebb és könnyedebb sportkupénak érződött a BMW M4 CS. Mind közül ezt az autót vártam a legjobban, hiszen ez a 2002 Turbo és az első M3-as modern leszármazottja. Az 550 lovas M4 CS mindössze csak annyival lett könnyebb az összkerekes M4 Competitionnél, amit le se merek írni, nehogy kinevessék a keményvonalas rajongók. Legyen elég annyi, hogy a különbség meglehetősen kevésnek hangzik a karbon tetőpanelt és motorháztetőt, a titán kipufogórendszert és a valamivel puritánabb utasteret nézegetve.
Ez is remekül bizonyítja, hogy az adatok nem mondanak el mindent egy autóról, mert néhány méter után rájöttem, hogy a CS mágiája a mesteri hangolásban van. Annyivel intenzívebb a vezetési élmény az élesebb kormányzással, a feszesebb futóművel és az összkerékhajtás végtelen tapadásával, hogy tényleg inkább pályanapot kíván, mint hegyi utakat. Ebben a pillanatban világos is lett, hogy az összes autó közül az arany felniken guruló zöld M4 CS-t vinném haza legszívesebben. De az is biztos, hogy ezekre az utakra visszajövök majd.
Ez is érdekelhet:
Rakéta a mérlegen – BMW M5
Szemtől szemben pontosan azokat az ősi ösztönöket pendíti meg az M5-ös BMW, ami miatt a kardfogú tigris elől is elfutottunk.
Éles sportkupé a BMW M4 CS
Ez a második leggyorsabb BMW a Nürburgringen. Itt az M4 CS!
Füst, gumiszag, libabőr – ilyen az M-es BMW-univerzum versenypályán
Spielbergben a Red Bull Ringen vezethettük a legizgalmasabb BMW M-es modelleket, volt drift, volt drag race, volt pályaautózás. És persze voltak kanyarok, olyanok, amiket sose felejtek el.
