Ellentmondás feszül a címben, pedig a Tarraco harmonikus autó, csak nem kell benne szenvedélyt keresni.

Aki hétüléses Seatot akar, az Alhambrával jól jár. Még a hátsó két utas is elfér, minden ülés külön mozgatható, akár belefér egy fél lakás is, praktikus tolóajtaja van, biztonságos, alapáron sem kellemetlenül szegényes, igazán gazdagon felszerelhető, és ha nem is minden kombinációban, de van hozzá benzines és dízelmotor, kézi és automata váltó, első- és összkerékhajtás. A Cuprákat leszámítva a legdrágább Seat, de nem ezért nincs vele tele az utca, és nem is azért, mert városi közlekedéshez túl nagy. Az Alhambra egy egyterű, az pedig a múlt évtized slágerkategóriája, most az értelmetlenebb SUV-k és crossoverek tarolnak.

Olyat pedig hét üléssel eddig nem kínált a márka (és köszönjük is meg neki: szeretjük a viccet, de a plusz két pótüléses Arona vagy Ateca durva lett volna). Házon belül viszont már megvolt a Volkswagen Tiguan Allspace és a Skoda Kodiaq is, szinte adta magát egy Seat-verzió. Nem lehet egy szóval jellemezni, melyik modellnek mi a fő jellegzetessége, nem mondhatjuk, hogy bármelyik kiemelkedően sportos lenne például, vagy sokkal kényelmesebb, vagy olcsó, de talán a Seat Tarraco a legvagányabb megjelenésű.

Ha valaki – hozzám hasonlóan – úgy érzi, a Kodiaknak mintha kicsit lecsúsztak volna a kilincsei a dizájnszempontból optimálisnak tűnő metszésvonalról, a Tarracóval elégedett lesz, de úgy általában is harmonikus és kellően karakteres a forma, noha persze nem nehéz felfedezni a rokonságot és a közös alapokat.

A Tarraco csak felárért hétüléses, ezzel azért finoman jelezve, hogy az ideális utaslétszám nem hét, de az állami támogatás miatt az arra jogosult háromgyerekeseknek az évezred üzlete kicsengetni érte 280 ezer forintot. Akkor ugyanis lejön a végösszegből 2,5 millió, amihez a Seat hozzácsap még 1,9 millió kedvezményt, tehát 280-ért vehetnek egy 4,4 milliós végösszegmínuszt, mellesleg pedig kapnak két, korlátozottan használható, de gyerekek számára azért megfelelő pótülést.

A 10,3 millió forintos alapár így eshet vissza hatmillió alá. Nem kérdés, megéri-e ennyiért a Tarraco, van is érdeklődés, de azért ne gondoljuk, hogy a típus életciklusára kalkulált értékesítési darabszámból olyan sokat hasítanak ki az autót kereső, legalább hatmillió forinttal rendelkező vagy hitel felvenni akaró/képes, Seatot választó magyar háromgyerekesek. A kocsinak tehát a tizenmilliós kategóriában is meg kell állnia a helyét, ott pedig már vannak elvárások.

Igazából semmi meglepő nincs benne, hogy a Tarraco erőlködés nélkül meg is felel ezeknek. Igaz, a tesztautó a csúcsnak számító Xcellence felszereltséggel, kétliteres, 190 lóerős dízelmotorral, DSG váltóval és összkerékhajtással messze van az alaptól, a nagycsaládos kedvezményekkel így is kicsit több mint tízmillió forintért hazagurítható. Jó esetben legfeljebb öten használják majd, úgy remekül funkcionálhat családi autóként, mert akkor háromnegyed köbméteres raktér is marad, miközben az utasok – a hátsó középső persze kevésbé – kényelmesen, igényes térben autózhatnak.

Jól összerakott kocsi a Tarraco, ezzel a hajtáslánccal hosszabb távra is tökéletes, a 340 Nm nyomatékkal kellően rugalmas, nyolc másodperc alatt van százon, és nem kell görcsölni, hogy nyolc liter alatt fogyasszon. Aki a német autók stílusát szereti, az jól fogja érezni magát benne – mert a latinosnak nevezett lendületes, érzelemdús jegyek helyett inkább célszerű, racionális, németes a hangulata. Véleményes, hogy ez baj-e: annak biztosan, aki a már említett Volkswagen és Skodát is számításba veszi, mert ez alapján nem fog tudni dönteni. Így viszont egészen széles vevőkör számára lehet érdekes, akár nulla-két gyerekkel is – öt üléssel.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Tóth István)

Player Autószalon

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon