A Volkswagen nevéről előbb jut eszünkbe a Golf és a Passat, vagy a Bogár és a Transporter, de a népautónak indult márkának az idők során több sportkupéja is volt. A történet természetesen a Bogár alapjára épített Karmann Ghiával kezdődött, és egyelőre a Scirocco harmadik generációjával fejeződött be, aminek hat éve futott ki a gyártása, a helyén most a népszerű T-Roc készül. A Volkswagen első sportkupéjának ötlete ugyanakkor nem is a wolfsburgi autógyártó vezetőinek fejéből pattant ki.

Karmann Ghia

Az ötvenes évek elején a Volkswagen nagy lendülettel gyártotta a Bogarat, amikor Wilhelm Karmann épp átvette a családja nevét viselő karosszériaépítő cég vezetését, és ötletelni kezdett egy Bogár alapjára épülő sportkupéról az olasz Carrozzeria Ghia vezetőjével. Luigi Segre szerzett is egy Bogarat, és az alapjára építette meg az amerikaias stílusú, karakteres vonalvezetésű sportkupét, aminek a prototípusával 1953-ban készültek el.

A formája annyira meggyőző volt, hogy a Volkswagen vezetése is áldását adta a sorozatgyártásra, amivel Karmann cégét bízták meg.

1953-ban a párizsi autószalonon még a Ghia koncepciójaként mutatták meg, de két évvel később már elindult a gyártása a Karmann osnabrücki üzemében. Az érdeklődés felülírta a várakozásokat, az első évben tízezer példányt adtak el belőle, ami világszerte ismertté tette a Karmann és a Ghia nevét.

1957-ben kabrióként is megjelent a Karmann Ghia, amit az 1,2 literes, 34 lóerős motoron kívül 1,3 literes, 50 lóerőssel is szereltek, ezzel a végsebessége elérte a 150 km/órát. Szokatlanul hosszú ideig, csaknem két évtizedig gyártották, ami alatt több mint 360 ezer kupé és 80 ezer kabrió hagyta el a gyárat. A hetvenes évek során Brazíliában is gyártották, onnan 40 ezer példánya került ki, egy részük a modernebb Touring Coupé karosszériával.

A nagy Karmann

Kevesen tudják, de 1961-ben, a Passat elődjének tekinthető Type 3-as alapjára is készült egy Karmann Ghia. A németek által csak Der Große Karmann, azaz a nagy Karmann néven emlegetett modell már magán hordozta a hatvanas évek élesebb formavilágát. 1500 köbcentis motorjával a kor leggyorsabb Volkswagenjének számított, és a legdrágábbnak is, hiszen kétszer annyiba került, mint egy Bogár. 1969-ig csak 42 ezer példányt gyártottak belőle.

A brazil kapcsolat

Azt talán tudtad, hogy a Bogarat gyártották Dél-Amerikában is, és mivel a hetvenes években nem lehetett autókat importálni Brazíliába, a Volkswagen nemcsak helyben gyártott, de fejlesztett is autókat. Ezek egyike volt az 1972-ben bemutatott, Type 3-ra épülő SP2, ami nem a formája miatt nem lett sikeres. 1,6 literes motorja 65 lóerős volt, és az 1,7 literes sem tudott többet 75 lóerőnél, ezért 16 másodperc alatt gyorsult százra. 1976-ig csak alig tízezer példány készült belőle.

Volkswagen Scirocco I

A hetvenes évekre a Volkswagen már szabadult volna a Bogártól, és annak farmotoros, hátsókerék-hajtású koncepciójától. Korszerűnek számító, orrmotoros, fronthajtású autóban gondolkodtak, ennek mentén körvonalazódott a Golf, de nem mondtak le egy megfizethető sportos modellről sem. A Scirocco ugyanarra az alapra épült, mint a Golf, de 1974-ben fél évvel a korszakalkotó kompakt modell előtt mutatták be, és az évek során 500 ezer darabot gyártottak belőle.

Giugiaro prototípusa még egy kicsit másképp nézett ki, mint a Scirocco, ami gyártásba került

A legendává vált egyes Golfhoz hasonlóan a Scirocco karakteres formáját is Giorgetto Giugiaro alkotta.

Két arca volt, a szerényebb modellek kapták az elegáns szögletes fényszórókat, míg a sportosabb változatokat dupla kerek fényszóróval szerelték. A kínálata a Golfhoz hasonlóan az 1,1 literes, 50 lóerős motorral indult, majd 1976-ban került gyártásba a GTi az 1,6 literes, 110 lóerős motorral, nem sokkal a típusjelzést legendává tevő Golf GTi előtt.

Volkswagen Scirocco II

Giugiaro készített terveket a Scirocco második generációjához is 1977-ben, de végül a Volkswagen saját dizájnstúdiójának munkáját fogadták el. A fejlesztés célja az volt, hogy az új Scirocco áramvonalasabb és tágasabb legyen, és ezeket az elvárásokat sikerült is teljesítenie az 1981-ben bemutatott autónak, a Cw-értéke például 0,42-ről 0,38-ra csökkent. Jellegzetes részlete a hátsó szélvédőt kettéosztó szárny.

A második generációval érkeztek meg a 16 szelepes motorok a kínálatba, a GTi helyét pedig a GTX vette át.

A legkívánatosabb modelljét az 1,8 literes, 136 lóerős motor hajtotta, amivel 8,1 másodperc alatt gyorsult százra, és 204 km/órával száguldhatott. A második generációs Scirocco népszerűsége nem ért fel az első szériához, de azért így is több mint 290 ezer példányt gyártottak belőle 1992-ig.

Volkswagen Corrado

1988-ban még éppen csak átdolgozták a Sciroccót, amikor a Volkswagen egy újabb sportkupét mutatott be, a magasabbra pozícionált Corradót, ami idővel átvette a Scirocco helyét is a kínálatban. A neve a spanyol versenyzés szóból származik, és bár ez is fronthajtású volt, jóval sportosabbnak számított a Sciroccónál. A kínálat ékének a G60 számított, a 160 lóerős, 1,8 literes G-feltöltős motorral, és a Corrado kapott először aktív hátsó légterelőt, ami 100 km/óra felett automatikusan emelkedett ki.

A Corrado választékát a szélesebb sárvédős VR6 koronázta meg, eleinte 2,8 literes, 176 lóerős motorral, majd 1991-től 2,9 literes, 190 lóerős változatban, amivel 6,9 másodperc is elég volt százra gyorsulni, a végsebessége elérte a 233 km/órát. Az elődjeihez hasonlóan a Corrado gyártása is a Karmann osnabrücki üzemében folyt, de az érdeklődés már nem érte el az elődökét, 1995-ig kevesebb, mint 98 ezer példánya készült el.

Volkswagen Scirocco III

A Volkswagen kínálata évekig sportkupé nélkül maradt, majd 2006-ban látványos tanulmányautóval jelentették be a Scirocco visszatérését. A szériaváltozat valamivel szerényebb lett a koncepciónál, de még így is izgalmasabb formájú volt, mint egy hagyományos kompakt. A Golfénál különlegesebb műszerfalat is kaphatott volna, de megtartotta a háromszög alakú ajtóbehúzókat és a hátsó kagylóüléseket, így hivatalosan is négyszemélyes volt a Scirocco.

2008-ban indult a gyártása Portugáliában, és a 2.0 TDI-vel is kínálták, amiért kapott is rendesen Clarksonéktól a Top Gearben.

A választékot a Scirocco R koronázta meg, ebben a 2.0 TSI eleinte 265, majd 280 lóerős volt, 5,5 másodperces gyorsulásával és 250 km/órás végsebességével a Volkswagen legerősebb széria sportkupéja lett. 2017-ig összesen 272 ezer példányban készült, vele együtt pedig a sportkupé kategóriája is búcsúzott a wolfsburgi márkától.

A harmadik Scirocco tanulmányváltozata még nagy hűtőmaszkot és látványos műszerfalat kapott, ezek nem maradtak meg a szériagyártásra

Nem igazi kupék

Szóval hány sportkupéja volt a Volkswagennek? Attól függ, hogy mit tartunk sportkupénak. Például a Polo második generációjából kétféle karosszériaváltozat készült, a meredek hátsó szélvédőst Polo Coupé néven árulták. A nyitható keménytetős Eos tulajdonképpen egy kupé-kabrió, míg a négyajtós kupék divatjának a Passat CC (azaz Comfort Coupé) alapozott meg, és az Arteon fejlesztette tökélyre. Ne feledjük az XL1-et sem, ami kis sorozatban gyártásba is került.

Ha a mérnökökön múlt volna, akkor turbódízel roadstere és W12-es szuperautója is lett volna a Volkswagennek:

Ez is érdekelhet: