
A hatvanas években a német posta új járműveket rendelt a Volkswagentől, és az egyedi igények alapján ezzel a furcsa furgonnal álltak elő, ami hamarosan megkapta a Fridolin becenevet. Sokkal ritkább, mégis töredékét éri az ős-Transporternek.
Sok más vállalathoz hasonlóan a német posta is sokáig bogárhátú Volkswageneket használt, amiket jobbkormányos változatban rendeltek, hogy a vezetőjük rossz időben kiszállás nélkül is ki tudja üríteni az utcán álló nyilvános postaládákat. A Bogár szállítási kapacitása azonban hamarosan szűkösnek bizonyult még úgy is, hogy az utasüléseket kiszerelték. Más márkákat is kipróbáltak, de egyik sem bírta olyan jól a rövid városi utakat, mint a Volkswagen.
1962-ben ezért a Deutsche Bundespost új jármű tervezésére kérte fel a Volkswagent,
és egészen specifikus elvárásokat fogalmaztak meg. A furgon kapacitása legyen legalább két köbméter, a teherbírása 400 kilogramm, és a vezetője az üléséből közvetlenül érje el a rakteret. A posta továbbá tolóajtókat rendelt, mert a hagyományos ajtókkal gyakran akadt gond a szűk városi utcákon. A megvalósításhoz a lakóautókról ismert Westfalia segítségét kérték.
A következő évre több prototípus is elkészült, és hogy mérsékeljék a költségeket, a Volkswagen alkatrészraktárából válogattak hozzá. Az alapokat a Karmann Ghia adta, a motor, a váltó és a futómű a Bogárból érkezett, akárcsak a műszerfal és a vezetőülés, míg a gépháztetőt a T1-ről vették át. 1964-ben indult a sorozatgyártás, és a megrendelő német postán kívül
nem sokan vásárolták a furcsa járművet, főleg azért, mert alig volt olcsóbb a jóval nagyobb T1-nél.
Négy méternél pár centivel rövidebb karosszériája ma is kompaktnak számít, a hátsó kerekeket a hátulra épített 1200 köbcentis, 34 lóerős bokszermotor hajtja, amivel 100 km/órás sebesség érhető el.
A Type 147-nek hívott jármű bájosan esetlen formája után hamarosan megkapta a Fridolin becenevet,
végül teljesítette az elvárásokat, mert 2,3 köbméteres rakterét az utasülés lehajtása után 600 literrel lehetett növelni, a teherbírása pedig elérte a 410 kilogrammot.
A Westfalia üzemében készült az autó, amiből a svájci posta erősebb, 44 lóerős motorral, elöl tárcsafékkel és állófűtéssel szerelve rendelt, de a Lufthansa is használta reptéri szolgálati járműnek. 1974-ig alig több, mint hatezer példány készült, és ezek jelentős része az érdemi korrózióvédelem híján odaveszett, mára alig kétszáz maradt fenn. Hiába ritkább, még így is csak töredékét éri egy szép T1-esnek a Volkswagen furcsa szállítójárműve.
Ez is érdekelhet: