Jean Rédélé amikor az ötvenes évek derekán megalapította az Alpine márkát, hogy még fürgébb sportautókat építsen a Renault-k alapjára, valószínűleg nem egy ilyen ötajtós, elektromos hajtású crossoverre gondolt, mint amit a márka szülővárosában, Dieppe-ben bemutattak a minap. Persze akkor még nagyon más volt az autózás, az eredeti A110 pedig annyira ikonikus lett, hogy a Renault-nak napjainkban is megérte feltámasztani a márkát. Imádtunk minden percet, amit az új A110 volánja mögött töltöttünk, és az Alpine legendáját életben tartó középmotoros sportautó után itt a folytatás. Az elsők között pillanthattunk bele a márka jövőjébe.

Dieppe-ből szeretettel

Dieppe egy helyes kisváros Normandiában, ami le sem tagadhatná, hogy itt született meg az Alpine, és a mai napig ez a márka központja. A városszéli körforgalomban Jean Rédélé szobra üdvözöl, és az óváros boltjainak kirakatában is lépten-nyomon találni valamilyen Alpine-relikviát. Ott van még a gyár, ahol jelenleg közel ötszázan dolgoznak, mi pedig a tengerpart felé vesszük az irányt, ahol az Alpine alapításának hetvenedik évfordulóját nagyszabású márkatalálkozóval ünneplik a rajongók, és itt mutatják be az Alpine legújabb modelljét, az A110 és a Renault 5-ből faragott A290 után a márka eddigi legnagyobb autóját, az A390-et.

Az Alpine és a Renault története jobban összefonódik, mint gondolnád.

Jean Rédélé feljavított Renault-kkal aratott sikereket neves versenyeken, és 1955-ben nagy álma vált valóra saját sportautója bemutatásával, amit az alpesi utak után Alpine névre keresztelt. Az elismerést az 1962-ben bemutatott A110 hozta meg, amivel 1973-ban megnyerték az akkor indult rali-világbajnokság konstruktőri címét. Az olajválság az Alpine eladásain is érződött, a sportmárka ekkor került a Renault tulajdonába, és 1976-ban alapították meg a Renault Sport részlegét, ami átvette az Alpine versenyosztályának helyét a Formula–1-ben.

A dieppe-i üzemben egészen 1995-ig folytatódott az Alpine sportautók gyártása, majd a Renault Sport tartotta életben a lángot olyan népszerű sportmodellekkel, mint a Clio RS és a Megane RS, de az extrém Sport Spider is innen került ki. A Renault aztán 2018-ban az új A110 bemutatásával vezette vissza az Alpine márkát, és a Renault Sport is átadta a helyét az F1-ben, még a Renault-modellek R.S. Line felszereltségét is Esprit Alpine-nak hívják. Minden adott tehát ahhoz, hogy ha sportos francia autóra gondolunk, akkor az Alpine jusson eszünkbe, és a márka nem kevesebb, mint hét új modellt mutat be 2030-ig, ebből láttunk eddig kettőt.

Az eddigi legnagyobb

Szerettük vezetni az A290-et, de azért beláthatjuk, hogy az R5-méretű kisautó nem jelent mindenkinek megoldást. Szélesebbet merít majd az új A390, hiszen az Alpine történetének eddigi legnagyobb és legpraktikusabb autója lesz. Az ötlete már nem újdonság, egy éve egy tanulmányautóval mutatták meg, mire számíthatunk, most pedig Dieppe-ben derült ki, hogy egészen sok részlet gyártásba is kerül a koncepcióból. Az A390 élőben is dögös, nem is igazán crossovernek tűnik, sokkal inkább egy sportos ferdehátúnak, annak is szánja az Alpine. Méghozzá a kategória legsportosabb elektromos autójának.

Bizony, az Alpine jövője is elektromos, de még ezen a telített piacon is megpróbálnak újat mutatni. Akinek az A290 nem elég nagy, megtalálja a számítását az A390-ben, ami 4,62 méteres hosszával és 2,71 méteres tengelytávjával elég tágasnak tűnt az első üléspróbán. Arra a platformra épül, mint a Renault-nál a Megane és a Scenic, és míg hosszra az utóbbi, addig tengelytávra az előbbihez áll közel. Mint mondják, az elektromos autók közt rövidnek számító tengelytáv is hozzájárul a fordulékonyságához, de ez még nem minden, az Alpine mérnökei ugyanis rendesen felrázták az alkatrészraktárat az építéséhez.

Csúcs a technikája

Két változatban indul az A390 forgalmazása, és már az alapmodellnek számító GT is elég csúcs. A fejlesztése során ugyanis arra jutottak, hogy nem a Renault-nál használt hátsókerék-kormányzással érhetnek el igazán páratlan agilitást, hanem azzal, ha előre egy, hátulra két elektromotort építenek be, ezzel a kanyarból kigyorsításnál mindig az ideális oldalra tudják irányítani a nagyobb teljesítményt. 650 Nm nyomatékával az A390 GT elég gyors, 4,8 másodperc alatt rajtol százra, és 200 km/órával száguldhat. De ez még nem minden, mert ott az A390 GTS, ami 470 lóerőt és 808 Nm-t állít csatasorba, ez 3,9 másodperces gyorsulásra és 220 km/óra végsebességre elég.

Most még csak álló helyben nézhettük meg az autót, de a bemutatóján a gyáriak rengeteget áradoztak az A390 vezethetőségéről.

Nem egyszer hangzott el, hogy az A110 vezetési élményét ígérik egy ötajtós autóban, mutattak is egy videót, ahol a két autó fej-fej mellett halad egy tesztpályán. Jean Rédélé nyomdokain sokat emlegették a könnyűséget is, de ezt csak addig vettük komolyan, amíg meg nem tudtuk, hogy az autó tömege – nincsenek csodák, ez egy elektromos autó – 2120 kilogramm. Nem könnyű, ismerték el aztán, de annak érződik – ezt állítólag azok mondták, akik már vezethették a prototípust, és 1,6-1,7 tonna körülire tippelték.

Mindenesetre az biztos, hogy sokaknak lehet jó megoldás egy Alpine A390, akik igazán sportosan vezethető elektromos autóra vágynak, a Cupra Tavascan és a Porsche Macan közti árkategóriában. Sajnos a berendezése már nem annyira egyedi, mint a külseje, a műszerfala például a Scenicből lehet ismerős, de a kormánykerék egyedi, rajta az A290-ben is látott Overtake és Recharge gombokkal, és az A110 emlékére ebben is a középen lévő gombokkal lehet irányt választani. Meg persze igényesebb a kidolgozása, izgalmas díszítésekkel, alcantarával borított sportülésekkel és csúcs hifivel. 532 literes csomagtartója pedig mindenre elég lesz.

Manufaktúra a jövőnek

Papíron a hatótávja is biztató, a 89 kilowattórás akkumulátorral 555 kilométert ígérnek, és tölteni is gyorsan lehet, 190 kilowattal akár 25 perc alatt megvan a 80 százalékos töltöttség. Az A390 abban is különleges, hogy szinte manufakturális módszerekkel készül, és ezt már akkor tudtuk meg, amikor másnap benézhettünk a dieppe-i Alpine-gyárba, ahonnan az új modell is kikerül majd. Jelenleg tényleg takarékon megy az üzem, hiszen csak az A110 készül itt, és tizenegy autót gyártanak naponta, láttuk is a teljes napi mennyiséget a soron, ahol elég ráérősen szerelnek a kollégák. Az biztos, hogy aki Alpine-t vesz, javarészt kézzel összeszerelt, minőségi terméket kap.

Nem lesz ez másként az A390-nél sem, aminek a karosszériaelemei ugyan készen érkeznek Dieppe-be, de fényezni már itt fogják. Az induláskor hatféle szín közül lehet választani, közte egy dögös matt szürkével, mégis a kétféle Alpine-kék az igazi, később pedig újabb árnyalatok is várhatók. Az akkucsomag és a villanymotorok a douai gyárból jönnek, és arra is különösen büszke az Alpine, hogy

az A390 minden eleme francia földön készül, méltán kerülhet fel a francia trikolór a C-oszlopra,

aminek a formája egyébként az A110-esét idézi. A dieppe-i gyár rugalmasságát mutatja, hogy egy soron születhet a középmotoros sportautó az új elektromos modellel.

Még egy kicsit irigyeltük az udvaron sorakozó, szállításra gondosan becsomagolt A110-esek leendő gazdáit azért, mert utoljára kapnak valamit az autózás hagyományos értelemben vett élményéből, amit az Alpine mindig is képviselt. De a márkát a jövőben sem kell félteni, hiszen az A290 remekül sikerült, és nagy reményeket fűznek az A390-hez is, ami a jövő év elején érkezhet a kereskedésekbe, 65 ezer euró körüli áron. Nem kell siratnunk az A110-et sem, mert nem is olyan sokára elektromos hajtással születik újjá, és a bemutatón azt is megtudtuk, hogy roadster és 2+2 üléses GT változata is lesz, úgyhogy nem csak a crossovereké a jövő az Alpine-nál.

Ez is érdekelhet: