Honda Civic

Mi más indíthatná a listánkat, mint a Civic, aminek az 1991-ben bemutatott ötödik generációja szakított a korábbi szögletes vonalakkal, és a kilencvenes évekre jellemző lágyan ívelt formájú karosszériát kapott. A háromajtós modell érdekessége a kétfelé nyíló csomagtérajtó, az 1,6 literes VTEC motorja pedig már 160 lóerőre volt képes. A Civic ezzel a szériájával keltette fel igazán a fiatalok érdeklődését, akik előszeretettel tuningolták az autót.

Az idén éppen 50 éves Honda Civic történetéről itt írtunk:

Mazda 323F

A Mazda már jóval azelőtt feltalálta a kupéformájú kompakt autót, hogy divatba jött volna. A bukólámpájával és áramvonalas alakjával elképesztően menő volt a 323F, aminek az 1994-ben bemutatott utódja is megtartotta a kupéformát és a keret nélküli ablakokat, de a felnyitható lámpának búcsút kellett intenie. Az igazi érdekessége a kétliteres V6-os benzinmotor volt, ami nem is az erejével, hanem a kifinomultságával emelkedett ki.

A hathengeres motorral szerelt kompakt autókról itt olvashatsz:

Mazda 323 GT-R

Ne feledkezzünk meg a kilencvenes évekbeli 323-as széria még izgalmasabb változatáról, a háromajtósról sem, amelynek GT-R változata a raliban aratott sikereket. A nagy fényszórós, nagy légbeömlős lökhárítójáról azonnal felismerhető csúcsmodell 1,8 literes, 210 lóerős turbós motort és összkerékhajtást kapott, amivel igazi álomautónak számított akkoriban. Nem mellékesen pedig sokkal megbízhatóbb volt, mint a riválisának tartott Delta Integrale.

Nissan Micra

Az európai év autója díjat már csaknem harminc éve osztották ki akkor, amikor 1993-ban elsőként nyerte meg egy japán autó, méghozzá a Nissan Micra. A szögletes elődjéhez képest óriási előrelépésnek számított a barátságosan lekerekített formájával, amit az alakja után sokan bakancsnak hívnak. Az európai gyártású Micra nemcsak a dizájnjával hódított, hanem a megbízhatóságával is, amivel a Nissan kisautója kiállta az idő próbáját.

Nissan Figaro

Sokan nem is hinnék, hogy a kilencvenes évek szülötte a Figaro, pedig az előbb említett Micra alapjára épül, csak éppen bájosan retró formát kapott akkor, amikor a retró még nem is volt olyan nagy divat. Nem elég, hogy a nyitható tetős Figaro csak egy évig, 1991-ben, húszezer példányban készült, ráadásul az összes jobbkormányos. Mégis, a vonzereje annyira erős a mai napig, hogy egyre többen bevállalják a magyar utakra is.

Suzuki Cappuccino

Még egy japán piacos ritkaság 1991-ből, amikor annak örültünk, hogy indul a Swift gyártása az esztergomi üzemben, a Suzukinak ilyen menő sportkocsija is volt. A Cappuccino nekünk az autókatalógusból lehetett ismerős, és elég egzotikusnak számított, hiszen a 3,3 méter hosszú autócska csak 725 kilogrammot nyomott, a 64 lóerős turbós motorja pedig a hátsó kerekeket hajtotta. Csak jobbkormányos változatban gyártották, a mázlista angoloknál is lehetett kapni.

A legmenőbb japán mikroautókról ebben a cikkünkben írtunk:

Mazda 121

A kisautóknak nem áll jól a lépcsős hát, és az egyetlen kivételt a Mazda 121-es jelentette, ami a kilencvenes évek első felében érdekes színfoltja volt az autópiacnak. A négyajtós kiskocsi rendkívül bájos formájú, a műszaki tartalma is rendben volt, az élvezeti értékét pedig tovább növelte a nyitható tető. Sajnos ennek ellenére nem igazán fogyott az európai piacon, ezért hamarosan az akkor éppen unalmas Ford Fiesta átemblémázott változatára cserélték le.

Honda CRX Del Sol

A Civicből kifejlődött CRX már a nyolcvanas években menő volt, de 1992-re valami teljesen újat talált ki a Honda. A Civic del Sol néven is forgalmazott kétüléses formája egy középmotoros sportautóéra hasonlított. A motorja ugyan az első kerekeket hajtotta, mégis elég izgalmasnak számított, hiszen megkapta a 160 lóerős VTEC-et. Az érdekessége a kivehető alumínium targatető volt, amit a csomagtartóban lehetett tárolni.

Toyota MR2

Az ék alakú elődje után 1989-ben bemutatott MR2 azonban nemcsak középmotorosnak nézett ki, de valójában az is volt. A Toyota sportautóját a bukólámpás, áramvonalas formája miatt akkoriban a szegényember Ferrari 348-asának tartották, de kár lenne lesajnálni, mert a vezetési élményével világszerte rajongókat szerzett magának. A középmotoros felépítést a roadster karosszériás utódja is megtartotta, de az már a kétezres évek autójának számít.

Mazda MX-5

A Mazda kultikus roadsterét ugyan még 1989-ben mutatták be, de nem tudtuk kihagyni a listánkról, hiszen meghatározta a kilencvenes éveket, és az utána következő évtizedeket is, a Guinness szerint is a világ legnépszerűbb sportautójává vált. Nem tudnánk dönteni a vadonatúj és az első generációs modell között, de az biztos, hogy az eredeti formájával, az imádnivaló bukólámpájával és az őszinte motorjával az utóbbi örökre a szívünk csücske marad.

Mazda MX-3

A népszerűsége ugyan sosem tudott felérni az MX-5-éhez, mégis érdekes a Mazda kompakt sportkupéja, amit 1991-ben mutattak be. A kilencvenes évekre jellemző ívelt vonalvezetése alá ugyanis olyan motor került, amit még az MX-5 sem kaphatott meg. A világ legkisebb sorozatgyártású V6-osa 1,8 literes volt, 133 lóerős teljesítménnyel. Nem sok kelt el belőle, az árából ugyanis akkoriban egy Calibra vagy Corrado is kijött.

Suzuki Jimny

A Suzuki kisterepjárója a jelenlegi szériájával lett akkora sztár, hogy egyszerűen nem tudtak eleget szállítani belőle, pedig a retró dizájnon kívül a Jimny előző generációjában is megvolt szinte minden, amiért nagyra tartják ezt a típust. Az aprócska méretei ellenére igazi belevaló terepjáró, amit 1998-tól húsz éven keresztül szinte változtatás nélkül gyártottak, még vászontetős kabrióként is. Ha nem kaptál új Jimnyt, a youngtimer ősével is tehetsz egy próbát.

Toyota RAV4

Jelenleg a Corollát is megelőzve a RAV4 számít a világ legnépszerűbb autójának, és ezt a sikert talán a Toyota sem remélte volna, amikor a nyolcvanas évek legvégén nekiállt megtervezni a szabadidő-terepjárók egyik első képviselőjét. Az amerikai piacra limitált példányszámban még elektromos változatban is készült, amivel a Toyota már a kilencvenes években előrevetítette a jövőt. Az 1994-ben bemutatott első RAV4-re pedig már youngtimer hobbiautóként nézhetünk.

Mitsubishi Pajero

A kilencvenes években hirtelen ránk szakadt kapitalizmusban a Pajero volt a legnépszerűbb terepjáró, de a Mitsubishi addigra már világszerte elismerést váltott ki vele. A Pajero szó szerint minden terepen hódított, a kilencvenes évek végétől a Dakar-ralin is legyőzhetetlennek bizonyult. A prémiummárkák SUV-ivel azonban nem tudta felvenni a versenyt, és csak sajnálhatjuk, hogy a Mitsubishi több más ikonikus modelljéhez hasonlóan a Pajero is a süllyesztőben végezte.

A legmenőbb Pajero a Dakar-rali által ihletett Evo volt:

Subaru Impreza

A ’92-ben bemutatott Impreza tette igazán népszerűvé a Subarut, főleg miután egyre nagyobb turbót szereltek a bokszermotorjára, és a versenyautó-változata sorra nyerte a rali-világbajnoki futamokat. A kilencvenes évek ikonja a kétajtós STi lett, aminél később ugyan készült erősebb és gyorsabb, de a kereklámpás szériát sosem tudtuk megbocsátani a Subarunak, a típus pedig mostanra sajnos teljesen el is tűnt az európai piacról.

A Prodrive által modernizált első szériát neked is látnod kell:

Mitsubishi Lancer Evo

Nem lehet teljes az összeállításunk, ha a Subaru mellett nem kap helyet az örök ellenfele. Az első Lancer Evolution még 1992-ben jelent meg a Galant összkerekes hajtásláncával, majd évről évre fejlődött, és a kilencvenes évek végére az Evo V-tel nyerte el a sokak által imádott izmos formáját. A műszakilag még mindig pengeéles tizedik szériával sajnos véget ért a típus karrierje, az emlékét örökre a szívünkbe zártuk.

Mazda Xedos 6

A kilencvenes években a Mazda is megpróbálta megvetni a lábát a prémiummárkák között, és ehhez az eszköze az 1991-ben bemutatott Xedos 6 volt, ami a kecses és áramvonalas formáján kívül az igényes műszaki tartalmával is figyelmet érdemelt. A kétliteres V6-os motorjával igazi csemege volt, és bár prémiumautóként nem lett nagy siker, már a kilencvenes években előre jelezte, milyen sportosan formás autókkal készül meghódítani a vevőket a Mazda.

A harmincéves Xedos 6 történetét ebben a cikkben meséltük el:

Lexus LS 400

Jóval nagyobb elánnal vágott bele a saját prémiummárkájának megalkotásába a Toyota, és a Lexus LS-nek már az 1989-ben bemutatott első generációja annyira lenyűgözőre sikerült, hogy azzal a luxusautók csúcsának tartott Mercedes S-osztályt is sikerült megizzasztania. Az LS 400 nem is a formájával, hanem inkább a tökéletességre törekvő, bámulatosan igényes műszaki tartalmának köszönhetően alapozta meg a Lexus mai napig tartó sikerét.

Mitsubishi Galant

A csak négy évig gyártott elődjéhez képest az 1996-ban bemutatott Galant jóval karakteresebb formájú lett, sokak szerint ez a Mitsubishi legjobban sikerült dizájnja, amihez az utolsó Lancerrel is megpróbáltak visszatérni, nem sok sikerrel. A Galant kombiként is készült, a csúcsmodellje biturbó V6-os motort kapott, aminél többet nem kívánhatnánk. Európában ezt követően már nem forgalmazták, az amerikai utódja pedig a nyomába sem ért.

Honda Legend

A Honda sikeresebben vetette meg a lábát a nagyautók piacán. A kilencvenes években öt méter hosszúra nőtt Legend a nevéhez méltó fogalommá vált a japán csúcsmodellek között. A felszereltségében elsőként jelent meg a navigációs rendszer és a xenonfényszóró. Európában ugyan nem tudta felvenni a versenyt a német prémiummárkákkal, de a minőségét és a technikáját mindenki elismerte, csak sajnálhatjuk, hogy a Honda feladta ezt a kategóriát.

A Legend nem szűnt meg, de már csak a világ más tájain kapható:

Honda Integra

A Civic sportos alternatívájaként jelent meg a Honda kínálatában az Integra még a nyolcvanas évek derekán. Számunkra a legismertebb az 1993-ban bemutatott harmadik generációja, amit a négy kerek fényszórójáról azonnal felismersz, ezt a szériát pedig az európai piacon is forgalmazták. A Type R változatában az 1,8 literes motorja 190 lóerőt teljesített, és sokan ezt tartják minden idők legjobb fronthajtású sportkupéjának.

Ha kíváncsi vagy, milyen lesz az új Integra, ide kattints:

Toyota Celica

Még régebb óta, a hetvenes évek eleje óta íródik a Celica története, aminek az első szériáját még az amerikai sportkocsik ihlették, a kedvencünk mégis az 1989-ben bemutatott gömbölyű széria, ami megtartotta az elődjén bevált bukólámpás megoldást, és 1992-től sorozatban háromszor nyerték el vele a rali-világbajnoki címet.

Mitsubishi Eclipse

Felejtsük el egy pillanatra, hogy a Mitsubishi egy szabadidő-autóra használta el az Eclipse nevét, hiszen ez a név számunkra mindig is a ’94-ben bemutatott második generációt jelenti. A Chrysler rokonságára nem lehet büszke, de az ikonikus formájára igen, és az igazi népszerűségét már a leváltása után élte meg, amikor Brian O’Conner ezzel állított be a Halálos iramban első részében. Az Eclipse további generációiról inkább ne ejtsünk szót.

Mitsubishi 3000GT

A kilencvenes évek elejétől a végéig a Japánban GTO néven forgalmazott 3000GT állt a Mitsubishi kínálatának csúcsán, és a bukólámpás karosszériájával, a biturbó V6-os motorjával, az állítható felfüggesztésével és a hátsókerék-kormányzásával jól jellemezte az évtized high-tech japán modelljeit. A 300ZX és a Supra ellenfelét minimálisan módosított formában Dodge Stealth néven is forgalmazták, mérsékelt sikerrel.

A testvérmodell Dodge Stealth sztoriját itt olvashatod:

Subaru SVX

A ’91-ben bemutatott SVX a Subaru első óvatos lépése volt a nagyteljesítményű sportkupék kategóriájába, és kevesen tudják, de a formaterve Giugiaro munkája. A különleges ablakokat a Subaru szerint a vadászgépek pilótafülkéje ihlette, és az SVX technikája is izgalmas volt a 3,3 literes, hathengeres bokszermotorjával. A Subaru eredetileg shooting brake változatot is tervezett, de a kupé is csak 1996-ig készült, és utód nélkül szűnt meg.

Mazda RX-7

A hatvanas évekbeli Cosmo óta reszelte kitartóan a Wankel-motort a Mazda, és a legizgalmasabb modelljük, amit ezzel a műszaki különlegességgel szereltek, kétségkívül az RX-7 harmadik generációja volt, amit 1992-ben mutattak be. A szekvenciális turbófeltöltővel eleinte 255, majd 280 lóerőt teljesített, és idővel a rajongók rájöttek, hogy ennél jóval többet is ki lehet hozni belőle, az ideális súlyelosztásával a drifterek kedvence lett, egyszóval igazi kultikus modell.

Nissan 300ZX

A Z-sorozat története a hetvenes évek óta íródott, és a csúcsának egyértelműen az 1989-ben bemutatott 300ZX számított. A biturbó V6-os motorjával a Nissan sportautója a vágy igazi tárgya volt a kilencvenes években, akár háromszáz lóerős teljesítményével hat másodpercen belül gyorsult százra. Az SUV-divat és a jen árfolyamának változása azonban nem kedvezett neki, utód nélkül szűnt meg, a sorozatot felélesztő 350Z-re pár évet még várni kellett.

Honda NSX

A japán felfogás szerint nincs semmi olyan Európában, amit ne lehetne jobban megcsinálni Japánban, és az NSX fejlesztésénél egyenesen a Ferrari 348-ast vették célkeresztbe. A motorját ezért 3 literes V6-osra cserélték, alumíniummal könnyítették a karosszériáját, az utasterét az F–16-os vadászgépek pilótafülkéje ihlette, a finomhangolásában pedig Ayrton Senna segített. Hiába lett fejlettebb, a hibrid utódja sosem tudott a legendává vált első széria nyomába érni.

Az NSX történetéről bővebben ebben a cikkünkben olvashatsz:

Nissan Skyline GT-R

1989-ben tért vissza a Skyline GT-R, amely az összkerékhajtásával, hátsókerék-kormányzásával és a biturbó hathengeres motorjával a manapság ismeretlen túltervezés mintapéldája, hivatalosan 280 lóerővel, gyakorlatilag végtelen lehetőségekkel. 1994-ben és ’99-ben kihozott két újabb generációjával együtt örök helye van az autórajongók szívében, ahonnan még az utódja, a brutálisabb GT-R sem tudta letaszítani.

A GT-R történelmét idézik fel ezek a képek:

Toyota Supra

A neve eredetileg a Celica drágább, hathengeres változatát jelölte, majd a nyolcvanas években vált önálló modellé a Supra, aminek a ’93-ban bemutatott negyedik generációja vált legendává. A két turbóval szerelt hathengeres motorja a korabeli technika csúcsát képviselte, az eleve kultikus autót a Halálos iramban tette igazán híressé, a legendáját a tuningolt változatok tartják életben a mai napig. Az új Supra is remek lett, de lássuk be, hogy már nem ugyanaz.

A Supra összes generációjáról itt olvashatsz: