A hatótávpara nem létezik

Papíron a plug-in hibrid Honda CR-V 80–90 kilométert tud tisztán elektromosan. A valóság viszont télen kicsit máshogy néz ki. Amikor reggelente mínusz tízet mutat a hőmérő, az elektromos hatótáv inkább 50 kilométer környékére esik vissza. Ez nem Honda-hiba, hanem fizika. Az elektromos autók – és a villanyüzemre képes hibridek – egyszerűen nem rajonganak a hidegért. Látom ezt a saját Teslámon is, meg minden más elektromos tesztautón: az őszi fogyasztások ilyenkor már inkább szép emlékek.

A CR-V viszont okosan kezeli a helyzetet. Ha éjszaka töltőn áll, reggelre az állóhelyzeti fűtés már tisztán villanyról felmelegíti az utasteret, leolvasztja a jeget, és úgy indulhatsz el, mintha egy klasszikus villanyautóba ülnél be. Ilyenkor még a legnagyobb hidegben is EV-módban kezd, a benzinmotor csak akkor szól bele a történetbe, ha hirtelen nagy gázt adsz – mondjuk egy előzésnél –, vagy ha 130 fölé csúszik a tempó. Hidegben annyi különbséget érezni, hogy a rendszer kicsit hamarabb kér rásegítést a benzines oldalról, de

ezen kívül pontosan ugyanaz a nyugodt, kényelmes CR-V marad, mint az év többi részében.

Hóban-jégben jól elvan

Ha ránézel, zsigerből vágnád rá, hogy összkerekes SUV. Logikus is lenne, hiszen a legtöbb plug-in hibridnél elöl dolgozik a benzinmotor, hátul pedig az elektromos hajtás. A CR-V plug-in viszont kivétel: csak elsőkerék-hajtású. Az akkumulátor a hátsó ülések alatt, keresztben van beépítve, így egyszerűen nincs hely a hátsó hajtásnak. Más megoldás, mint például a BMW X3 plug-in rendszere, itt nem fért bele a csomagba.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a CR-V megijedne a téltől. Komoly terepezésre nem való, de könnyű erdei utakon, havas-jeges mellékutakon teljesen jól elvan.

Arra viszont figyelni kell, hogy amikor tisztán a villanymotor dolgozik, a nyomaték azonnal megérkezik, és csúszós felületen könnyen megpörögnek az első kerekek. Jó téli gumikkal viszont ez sem okozott gondot, pedig az elmúlt tíz év egyik legkeményebb havazását kaptuk meg az elmúlt hetekben.

Korábban nem voltam nagy rajongója a plug-in hibrideknek, de ez az időszak pont elég volt ahhoz, hogy belássam: egyetlen autónak jelenleg ez az egyik legjobb kompromisszum. A napi közel 100 kilométeres utamat szinte végig villanyról tudja, ha pedig lemerül, ott van alatta egy kulturált, hat liter körüli fogyasztású hibrid hajtás. És ha úgy adódik, gond nélkül elviszi a családot Olaszországig, panasz nélkül, jó rugózással, normális helykínálattal.

Semmi sallang, visszafogottan digitális

Szerintem a CR-V-t azok kedvelik meg könnyen, akiknek az analóg autózás fogalma még jelent valamit. Különösen szeretem benne, hogy a fűtés és a szellőzés hagyományos, rendes gombokkal és tekerőkkel működik. Nem kell menükben turkálni, nem kell vadászni a funkciókat. A műszerfal ugyan nem analóg, de az egész látvány és hangulat olyan, mintha egy régi vágású Hondában ülnél. Van középen érintőképernyő, persze, de nem uralja le az utasteret, nem ez a főszereplő. A CR-V pont azt az érzést hozza vissza, amikor annak idején megszerettük az autózást. A régi, jó emlékeket. Közben pedig ott van a teljes biztonsági arzenál is, mindaz, amit ma, a 21. században egy modern autótól joggal elvárunk.

Igen, a CVT és a hibrid rendszer miatt néha indokolatlanul felbőg a benzinmotor, de gyorsításkor az egész annyira finoman történik, hogy szinte fel sem tűnik, éppen mi hajtja az autót. Sport módba kapcsolva még imitált váltásokat is kapunk, kicsit Civic-hangulattal. A 0–100-as sprint 9,4 másodperc, ami nem rekorddöntés, de városban a 335 Nm-es villanynyomaték bőven elég ahhoz, hogy ne maradj le a lámpánál.

A Honda CR-V nem akar mindenáron feltűnni. Egyszerűen csak teszi a dolgát. És általában akkor jössz rá, mennyire jó vele élni, amikor éppen nincs ott veled.

Ez is érdekelhet: