Tömve vannak a tökéletes minőségű utak kínai autókkal, az emberek kínai szuperappokat használnak a fizetésre, tartalomfogyasztásra, vonatjegy vásárlására és innen lehet élelmiszert is rendelni, a kínai nagyvárosok utcái pedig hihetetlenül tiszták és csendesek. Szóval mostanra Kína messze nem olyan, mint amilyenre a sarki kínai alapján számítanál.

Kína az elsőre olyan, mint egy alternatív valóság, melyet napokkal később is csodálkozva nézek a fekete Hongqi hátsó üléséről. Az utak több szinten kanyarognak, a kivilágított felhőkarcolók mellett szinte eltörpülnek az önmagukban hatalmas lakóházak, szóval az egész olyan, mint egy sci-fi, csak repülő taxik és robotok nélkül.

Nagy lépésekben előre

Elképesztően alázatos és szorgalmas Kína, ezért az elmúlt évek alatt látszólag évtizedeket léptek előre. Ekkora ugráshoz, pedig tisztességes lendület kell, ezért rengeteget mérnek, kérdeznek és tanulnak, majd határozott döntéseket hoznak. Ezért mostanra szinte semmi szükségük arra, hogy nyugati holmikat használjanak, hiszen mindenből rendelkezésre áll helyben gyártott is, legyen az bármi az elektromos autótól egészen a kávézóláncig. Az első kínai Starbucks kávézó 1999-ben nyitott meg Pekingben, mostanra viszont a helyi Luckin elkezdi kiszorítani az amerikai franchise-t. A mi maréknyi csapatunk is jellemzően itt fogyasztotta a közös nevezőnek kitalált zabtejes cappuccinót.

Remekül mutatja a robbanást az is, hogy 2004-ben valamivel több mint ötmillió autó készült Kínában, húsz évvel később pedig 31,3 millióval egyértelműen világelsők. Miközben néhány évvel ezelőtt még bőven lehetett látni Európában ismerős logókat az utakon, addig mostanra nagyon meglátszik a közel ötven százalékos visszaesés. Egyik kísérőnk mesélte, hogy valójában már csak az vesz errefelé BMW-t vagy Mercedest, aki azt szeretné, hogy mindenki vele akarjon üzletelni, mert ezek reprezentálják legjobban a tagadhatatlan sikert.

Betiltották a benzinmotoros robogókat, ezért szürreális módon annyira némán indul meg a hadseregnyi bukósisakos a zöld lámpától, hogy olykor a bringalánc csörgése is hangosabb náluk. Ritkán bukkan fel a forgalomban egy Ferrarihoz vagy Mustanghoz hasonló nagymotoros sportautó, Kínában sokkal inkább közlekedési eszköz az autó, mint a vágy tárgya. Ezért is van az, hogy a legtöbb autóból hosszított tengelytávú változatot lehet látni, mert annak funkciója van, az erős motorral pedig ugyanúgy be kell tartani a sebességhatárokat (autópályán 120 km/óra) a kamerákkal gazdagon megszórt utakon. Az egész géppark annyira fiatal, hogy az a néhány E90-es 3-as BMW szinte már veteránnak tűnt Sanghajban.

Még utazás előtt egy applikációból vásároltam eSIM-et, letöltöttem az AliPay-t és a WeChatet. Utóbbi a kínaiak egyik szuperappja, amiben a chateléstől a fizetésen át egészen a social media felületig minden van. Ezek nélkül lehetetlen boldogulni Kínában, de a rendszer remekül működik, nagyon könnyű megszokni. A fizetést QR vagy hagyományos vonalkód beolvasásával lehetett intézni még a legkisebb utcai árusnál is. Nekem még VPN-re se volt szükségem ahhoz, hogy működjön a Facebook vagy az Instagram, de nem mindenki járt ilyen jól a csapatban, többeket visszatartott a YouTube nézegetésétől a mindent blokkoló Nagy Tűzfal.

Szokatlan szokások

Korábban voltak közepesen sikertelen próbálkozásaim a kínai konyhával, ezért nagyon kíváncsi voltam, milyen eredményei lesznek a sanghaji diétának. De nagyon hamar kiderült, hogy ennél nem tévedhettem volna nagyobbat. Ellentétben a megszokott sarki büfével, a hotpot és a kínai BBQ-s helyek is leginkább arról szólnak, hogy rengeteg frissel elkészült fogás érkezik az asztalra, melyekből mindenki azt veszi el, amit megkíván. Ekkora bőségben, az ízek és fűszerek édes-savanyú lecsengésű mámorában pedig nagyon könnyű messze többet enni, mint kéne. Aki ehhez hasonló élményre vágyik, de nem szeretne 8500 kilométert utazni miatta, annak ott a budapesti Jegenye utca.

Tisztességgel küzdöttem a pálcikával evéssel, aztán végül Mark és Jeff tanításait összefonva, egy méltán kevésbé ismert vegyes technikával már a Kínában töltött hét végére annyira jól boldogultam, hogy egyesével csippentettem fel a kukoricaszemeket. A lendület akkora lett, hogy egy sanghaji árusnál otthonra is beszereztem egy szett pandás pálcikát.

Ami felénk a baljós tizenhármas, az a kínaiaknak a négyes szám, ezért néhány épületben nincs is negyedik emelet, ezt a számot egyszerűen átugorják, nincs ilyen gomb a liftben, a harmadik után az ötödik jön. Ez láthatóan egy halványuló babona, mert nem vetnek keresztet és dobálóznak fokhagymával (vagy ennek helyi megfelelője), ha 4-es BMW-t látnak. Több helyen felbukkant viszont a szerencsehozó nyolcas, mely a Magyarországon lakó kínaiak rendszámtábláján is gyakran megfigyelhető.

Talán kell még idő a jelenség eltűnésének, de a rengeteg dohányos mellett még a covid sem tudta teljesen kigyomlálni a mindennapokból a hangosan szörcsögve turházást és a minimumra szorított személyes teret. Utóbbit talán indokolja a városok népsűrűsége, hiszen az Omodát és Jaecoot gyártó Chery üzemével együtt Debrecennek számító Wuhuban is több mint két budapestnyi ember él, Sanghajban pedig huszonöt millióan.

Újat, újabbat, legújabbat

Miközben nyugaton mindig virágzik a retró, Kínában egészen más a helyzet. Itt az évekkel tényleg csak értéktelenebb és haszontalanabb lesz minden, még az olyan tartós fogyasztási cikkek is, mint az autó. Furcsa módon igaz az ingatlanokra is, ezzel együtt sorra épülnek az égig érő lakóházak. A kínai kormány komolyan támogatja a fiatal autóparkot és az elektromos hajtást, ezért sok a friss zöldrendszámos autó az utakon, melyeket kifejezetten ilyen célra épített parkolókban lehet tölteni. A belsőégésű motoros autók rendszáma kék, és ilyesmit egyre nehezebb szerezni. Pekingben sorsolással dől el, Sanghajban pedig aukción lehet megkaparintani, ezért itt tényleg az élet császára az, aki forgalomba helyezett Rolls-Royce Dawnnal krúzol.

Annak ellenére folyamatosan csökken a Teslák aránya, hogy helyben gyártják őket. Jellemző, hogy Sanghajban inkább BYD-k vannak az úton, Wuhuban pedig az Omodák és Jaecoók, továbbá más Chery konszernhez tartozó autókból van több. Látszólag kedvükre mutatnak be újabb és újabb márkákat, a modellek neveit pedig véletlenszerűen választják, pedig mindez teljesen tudatos. Kínában ritka a márkahű vásárló, a verseny viszont annyira erős, hogy mindent be kell vetni, akár egy teljesen új játékost is. Az alfanumerikus típusnevek számai általában az autó méretosztályát jelölik.

Amíg az európai szalonok inkább beszállítói és mobilitási bemutatóvá silányultak, addig Sanghajban a klasszikus értelemben vett autószalont rendeznek, méghozzá döbbenetesen nagy területen. A hatalmas csarnokok közötti végtelen séták miatt egy nap alatt szinte lehetetlen befogadni az egészet, ezért a délelőttöt leginkább az Omoda és a Jaecoo pavilonjában töltöttük, ahol kartávolságban voltak az olyan Cheryhez kötődő márkák, mint a prémiumos hangulatú Exeed és Luxeed, meg a nagy kedvencem, az iCar és a végtelenül aranyos V23 elektromos szabadidő-autó. Nem könnyű odafurakodni egy újdonsághoz, hiszen a sokszor egyszerre három élőzést is lezavaró kínai influenszer csajok hordákban állják körbe az éppen bemutatott autókat.

Sokat mond az egész jelenségről, hogy miközben a négykarikás logótól megfosztott Audi E5 Sportback, a mindenhol kivilágított Mercedes Vision V vagy a szétszabdalt formatervű Lexus ES körül rendesen kígyózó tömeg volt, addig egy olyan legendás autók előtt, mint BMW eszeveszetten kiszélesített E21-ese vagy az Audi Sport Quattro, csak néhány európai újságíró rogyott térdre könnyes szemmel. A Porsche 911 Spirit 70 múltidéző kárpitja is csak nekünk volt kedves és érdekes, Kínának, a világ új közepének már nem az. Annyira elszaladtak, hogy ezeket már a tükörben sem látják.