+1: Szürke senkik

Plusz egy, hiszen moziban nem ment, DVD-n sem jött ki (még), de a Duna leadta ezt a filmet, ami bebizonyította, hogy létezik jó magyar háborús film, csak akarni kell. Az első világháborús Szürke senkik akarta, és ügyesen vitte véghez a lehetetlent.

50. A homár (The Lobster)

Kafka és Orwell kezet fogtak, beszedtek valami csúnya cuccot, és megszületett A homár, amely egy disztópikus világ furcsa szűrőjén keresztül mesél párkapcsolatokról, és arról, mennyit hajlandó egy ember feláldozni a másikért. Vagy hogy mennyit nem.

49. #Sohavégetnemérős

A Wellhello filmje az év egyik legkellemesebb meglepetése volt, és Fluor és Diaz nagyfokú imádata nélkül is rettenetesen élvezetesen írt le hangulatokat, amelyekbe bele lehetett süppedni, sőt, szeretni is. Kritikánkat itt olvashatod.

48. Haverok fegyverben (War Dogs)

Ebben az igaz történetet elmesélő sztoriban tulajdonképpen semmi igazán meglepő nem történt, fiatal srácok megfogták az isten lábát, aztán nagyon meggazdagodtak, majd jöttek a problémák, mégis annyira lehetett szeretni Jonah Hill és Miles Teller kettősét, hogy lazán újranéznénk bármikor ezt a sztorit. Kritikánkat itt olvashatod.

47. Popsztár - Soha ne állj le a soha le nem állással (Popstar: Never Stop Never Stopping)

Az év legnagyobb filmes buktája egyben az év legjobb vígjátékainak egyike. Aki látta, szerette ezt a tökéletes paródiafilmet, ami a This Is Spinal Tap méltó utóda a jelenkor előadóira vonatkoztatva. A Lonely Island a mennybe mehetett volna ezzel a filmmel, de anyagilag inkább a pokolra szálltak vele. Pedig ott van az év legjobbjai között, és hülyére lehet röhögni magad rajta. Kritikánkat itt olvashatod.

46. Kút

Gigor Attila bebizonyította, hogy ő az egyik legjobb magyar rendező, és ha valamihez a nevét adja, akkor arra azonnal jegyet kell váltani. Szerettük a Kutat, szeretjük Gigor Attilát is.

45. Pénzes cápa (Money Monster)

Jodie Foster filmet rendezett. Igazi oldschool fajtát, ráadásul George Clooney-val. A Pénzes cápa nosztalgikus emlékeket hozott elő belőlünk a ’90-es évekből. Rég láttunk ilyen régi vágású izgalmas és vicces thrillert. Kritikánkat itt olvashatod.

44. Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove)

Egy szívmelengető történet a hűvös skandináviából egy hűvös öregemberrel, akinek ahogy kell, lassan elkezd olvadozni a szíve. Szép sztori, jó karakterekkel, de azért továbbra sem laknánk Ove mellett. Kritikánkat itt olvashatod.

43. A martfűi rém

2016 abszolút a magyar film éve volt. A martfűi haláleseteket feldolgozó, bátor és ügyes thriller igazán hiánypótló mozi, amelynek ott a helye az év legjobbjai között.

42. Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet (Rogue One: A Star Wars Story)

A Rogue One egészen kellemes meglepetésként zárta az évet, az első önálló Star Wars-film nem indult be könnyen, de hozta az igazi SW-hangulatokat, és néhány jó karaktert is. Darth Vader visszatérése pedig a legnagyobb öröm, még ha alig rosszalkodik, akkor is. Kritikánkat itt olvashatod/nézheted.

41. Egy tökéletes nap (A Perfect Day)

Benicio del Toro és Tim Robbins kettőse önmagában is elég lenne ahhoz, hogy szeressünk egy filmet, de ez a háborús borzalmakat bemutató, rettenetesen emberi film rajtuk kívül is erős darab. És az egész gyakorlatilag egyetlen kötél megszerzése körül bonyolódik.

40. Csontok és skalpok (Bone Tomahawk)

Egy jó western-horror, ami westernként és horrorként is prímán működött. Horrorként ráadásul olyan pillanatokat hozott, amelyek örökre beleégtek a retinánkba, és nem tudunk szabadulni tőlük. Brutális mozi. Kritikánkat itt olvashatod.

39. Toni Erdmann

Bár mindenki vígjátékként hivatkozik rá, ez a közel háromórás német film pont annyira dráma, mint amennyire vígjáték, de tény, hogy hatalmasakat lehet röhögni a diszfunkcionális fater és lányának abszurd, szürreális kalandjain. Az a meztelen parti és a bolgár busó pedig igazi hab a tortán.

38. Doctor Strange

A Marvel végre elhozta közénk a Doktort, aki sok ponton hasonlított Vasemberhez, mégis hiba lenne hasonlítgatni hozzá, hiszen a Benedict Cumberbatch által életre keltett karakter annak ellenére is egészen más, hogy kifejezetten bunkó és önerőből próbál átvészelni egy súlyos sérülést. Sokszor fog még rendelni ez a doktor, és mi mindig örömmel látjuk majd. Kritikánkat itt olvashatod/nézheted.

37. A boszorkány (The Witch)

Itthon csak DVD-n jött ki a The Witch, nem nyomaszthattuk magunkat halálra ezzel a remek horrorral moziban, de otthon is akkorát ütött, mint egy pörölykalapács. Sötét film a 17. századról, ami után nem szívesen mentél gyerekkel erdő közelébe.

36. Brooklyn

Bár az előzetesei alapján nagyon csajos filmnek tűnt, a Brooklyn egy igazán gyönyörűen megkomponált dráma volt a felnőtté válásról Saoirse Ronannal a főszerepben, amit kortól és nemtől függetlenül lehetett szeretni. Szerettük is. Kritikánkat itt olvashatod.

35. Virsliparti (Sausage Party)

Seth Rogen igazán bátran nekiment a rajzfilmes kliséknek, és durván kiforgatta őket, a Virslipartival egymással szexelni akaró ételek játszottak börtönből szabadulósat, ami után nem szívesen haraptál bele egy virslibe. Kritikánkat itt olvashatod/nézheted.

34. Áve, Cézár (Hail, Caesar)

A Coen-testvérek az ’50-es évek hollywoodi álomvilágáról forgattak szatírát George Clooney-val, Josh Brolinnal, de mégis Ralph Fiennes és Alden Ehrenreich közös jelenete vitte a prímet, amiből örökre megjegyeztük, hogyan kell elmondani azt, hogy „bár volna oly egyszerű”. Kritikánkat itt olvashatod.

33. Éjféli látomás (Midnight Special)

Csak DVD-n lehetett nálunk megnézni ezt a remek filmet, amelyben egy különleges képességű kisfiút igyekeznek elbújtatni egy szekta elől, közben olyan színészek parádéznak, mint Michael Shannon, Kirsten Dunst, Joel Edgerton és Adam Driver. Moziban is szívesen láttuk volna.

32. Életünk apuval (Infinitely Polar Bear)

Mark Ruffalo mániás depresszióval küzdő faterként alakít nagyot ebben a moziban, amelyben széthullóban lévő házasságát és két lányát kell gardíroznia, miközben magát sem tudja rendbe tenni. Ruffalo egyik legjobb alakítása, kár, hogy radar alatt repült itthon ez a film.

31. Szenilla nyomában (Finding Dory)

Nem hittük volna, hogy egy ilyen későn érkezett folytatással meg lehet ütni a Némó nyomában szintjét, de a Szenilla nyomában tökéletes folytatás volt, amelyet pont ugyanannyira lehetett szeretni, mint elődjét. Kritikánkat itt olvashatod.

30. Az ügyfél (The Salesman)

Asghar Farhadi rendező neve egy stáblistán nem jelez túl vidám perceket, ellenben lehet számítani arra, hogy egy súlyos, tökéletesen összerakott drámát lát majd az ember. Az ügyfélben sem kellett csalódnunk, ami ráadásul több, mint egy párkapcsolati dráma, és rendesen próbára teszi a nézőt. Ezért viszont nem kérjük ki a panaszkönyvet, sőt.

29. Amerika kapitány: Polgárháború

A Marvel szintet lépett. Ez a film egy kis Bosszúállók-epizód, ami végül egészen sötét hangulatokat enged meg magának, és tele van remek pillanatokkal. Jobban várjuk miatta az új Bosszúállók-mozit. Kritikánkat itt olvashatod.

28. Ernelláék Farkaséknál

A Karlovy Varyban nagyot nyert Hajdu Szabolcs filmje, ami egészen egyszerű eszközökből épített szép várat, az Ernelláék Farkaséknál amolyan családi vállalkozás, amelyben egy családhoz megérkeznek a rokonok, aztán felszínre törnek a régi indulatok. Nem látványosan, csak szépen, lassan, pedig lehet, hogy egy gyors veszekedéssel jobban jártak volna.

27. Vaksötét (Don’t Breathe)

Magyarországon forgatott amerikai film ritkán jó. Na, a Vaksötétre ez nem igaz. Stephen Lang hatalmasat játszik a területét megvédeni hivatott vak férfi szerepében, akihez fiatalok törnek be, majd kiderül ez-az, és végül úgy válik laza horrorrá a film, hogy nem lesz benne semmilyen (bocsánat a szóért) parasztvakítás. Kritikánkat itt olvashatod/nézheted.

26. A klán (El Clan)

Megtörtént esetet dolgoz fel A klán, a Buenos Aires-i Puccio család alvilági sztorija a valóságban is megesett, rémséges tetteiket meséli el ez a film, amely hazájában, Argentínában iszonyúan sikeres volt, nem véletlenül.

25. A nagy dobás (The Big Short)

Nem voltunk arra felkészülve, hogy ennyire szórakoztató módon is el lehet mesélni a nagy gazdasági világválság kirobbanásának okait, de A nagy dobás megtette, ráadásul Steve Carell akkorát alakít benne, hogy kicsit megpaskolnánk az ügynökét, hogy több drámai szerepet szerezzen neki. Kritikánkat itt olvashatod.

24. Én, Daniel Blake (I, Daniel Blake)

Ken Loach hatalmas gyomrost adott drámájával, amelyben a címszereplő kálváriáján keresztül láthatod, hogyan is működik manapság a világ. És dühös leszel tőle. Nagyon dühös.

23. Carol

Rooney Mara és Cate Blanchett egymásba szeretnek. Forrón. Nincs több kérésünk. A Carol szexi és ízléses, tele jobbnál jobb pillanatokkal. És nem azért voltunk lelkesek iránta, mert két gyönyörű ember esett egymásnak. De ha már megtörtént… Kritikánkat itt olvashatod.

22. Tiszta szívvel

Till Attila régóta dédelgetett álma volt ez a film. A kerekesszékes gengszterek sztorija elsőre egy kicsit furcsán hangzott, de végül Thuróczy Szabolcs és Fenyvesi Zoltán vezényletével nagyon erős történetté érett, ami a végén még egy ütős csavarral ki tudta pörgetni alólunk a moziszéket is. Kritikánkat itt olvashatod.

21. Steve Jobs

Mivel Ashton Kutcherrel nem jött össze a nagy Jobs-mutatvány, Danny Boyle is megpróbálkozott az Apple-vezér sztorijának bemutatásával, ehhez a művelethez Michael Fassbendert is megszerezte, a végeredmény pedig egy mozikba álmodott színházi darabokat idéző mű lett, tele bivalyerős színészi alakításokkal. Kritikánkat itt olvashatod.

20. Cloverfield Lane 10 (10 Cloverfield Lane)

Bár nem a Cloverfield egyenes ágú folytatása volt, a Cloverfield Lane 10 egy ugyanabban a világban játszódó thrillerként csapott le mindenkire, John Goodman pedig beírta vele magát minden idők leggonoszabb tekintetű alakjai közé. Az év egyik legnagyobb meglepetése volt. Kritikánkat itt olvashatod.

19. Straight Outta Compton

Az NWA sztorijára itthon kevesen ültek be moziban, ezért csak DVD-n érkezett meg hozzánk F. Gary Gray remek filmje, amiből kiderült, hogy a comptoni utcákon az élet sosem volt játék és mese. Le lehetett porolni utána az NWA, Dr. Dre és Ice Cube-lemezeket. Már ha porosak voltak egyáltalán.

18. Zootropolis – Állati nagy balhé (Zootopia)

Kifejezetten meglepő dolgot hajtott végre a Disney: úgy készített cuki állatokkal teli animációs filmet, hogy az egyszerre tartalmazott aranyos rajzfilmes pillanatokat és idézett meg sötétebb filmtörténelmi alkotásokat, így a Zootropolis inkább a felnőttek filmjeként működött jobban. Bátor próbálkozás volt a Disneytől, és 100%-ig be is talált vele.

17. Eddie, a sas (Eddie the Eagle)

Az év feelgood mozija az 1988-as téli olimpián sztárstátuszig emelkedett Eddie Edwards történetéből készült, aki bármit megtett volna azért, hogy a legjobb legyen, de minden ellene játszott. Hugh Jackman élete egyik legjobb szerepében überlazán brillírozott. Kritikánkat itt olvashatod.

16. Emlékezz! (Remember)

Egy demenciával küzdő auschwitzi túlélő elindul, hogy bosszút álljon egykori fogva tartóján. A túlélő nem más, mint a 87 éves (!) Christopher Plummer, aki embertelenül nagyot játszik Atom Egoyan filmjében, végül pedig akkora kiütéssel zárja a menetet a stáblista előtt, amitől nehéz lesz felállni a székből. Kritikánkat itt olvashatod.

15. Kiéhezettek (The Girl With All The Gifts)

Végre egy egészen más felfogásban megálmodott zombitörténet, ami egy szuper regényből készült, szuper színészekkel, szuper felfogásban. Ha eleged volt a szokásos zombik elől rohanós sztorikból, a Kiéhezettek azt hozta, amire mindig is vágytál.

14. A szobalány (The Handmaiden)

Park Chan-wook szexi történetében két lány habarodik egymásba, de a helyzet nem ennyire egyszerű, hiszen az átverős sztori folyamatosan szemszöget vált, újabb rétegek kerülnek le, újabb és újabb puzzle-darabkák kerülnek a helyükre, míg végül meglátjuk a teljes képet. Addigra már megvett minket ez a film kilóra. Kritikánkat itt olvashatod.

13. Aljas nyolcas (The Hateful Eight)

Quentin Tarantino filmjének forgatókönyve a forgatás előtt kikerült a netre, a rendező ezért majdnem le sem forgatta ezt a háromórás, havas westernt, ami egy kicsit túlságosan is komótosan halad előre, de a végére aztán egy újabb remek és persze véres Tarantino-film kristályosodik ki belőle. Kritikánkat itt olvashatod.

12. Deadpool

Deadpool jött, és kellemesen paraszt modorával totálisan kitekerte önmagából a szuperhősfilmek műfaját, szemben menve mindazzal, amit elvártunk egy ilyen jellegű történettől. Ezért működött ennyire ez a mozi, amit lehetetlen volt nem imádni idén. Kritikánkat itt olvashatod.

11. Spotlight – Egy nyomozás részletei (Spotlight)

Oscart is ért a bostoni újságírók megtörtént esetének filmváltozata, ami nem volt az egyház kedvence, de egy papokat tömegesen érintő gyermekmolesztálós leleplezés miért is lenne az. Mark Ruffalo másik nagy jelenése volt idén. Michael Keaton előtt is megemeljük a kalapunk. Kritikánkat itt olvashatod.

10. Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals)

Tom Ford több síkon zajló drámája olyan volt, mint valami sötét kirakós, amelyben Amy Adams elvált nőként egyszer csak egy könyvet kap volt férjétől, amit neki ajánl. A sztori kegyetlen, de hogy miért, az csak lassan esett le számunkra. Nehezen lehet felejteni a Nocturnal Animalst.

9. Creed – Apollo fia (Creed)

Mikor már csendben eltemettük Rockyt a remek Rocky Balboával, egyszer csak jött ez a spinoff Apollo Creed fiával, és technikai KO-val kiütött mindenkit. Sylvester Stallone ezúttal Oscar-jelölésig vitte, nem véletlenül. Kritikánkat itt olvashatod.

8. Kubo és a varázshúrok (Kubo and the Two Strings)

A Laika többször megmutatta már, hogyan lehet stop motion animációval csodát művelni, de a Kubo valami egészen mély, valami egészen komplex, csodálatosan megható mese, fantasztikus mondanivalóval, elképesztő látvánnyal, amelyet egyszerűen látni kellett idén. Kritikánkat itt olvashatod.

7. A visszatérő (The Revenant)

Leonardo DiCaprio végre megkapta az Oscart Alejandro González Iñárritu szögegyenes bosszúfilmjéért, hogy jogosan, vagy nem, az most más lapra tartozik, de az biztos, hogy a Revenant egészen elképesztő moziélmény volt, amiből végleg megtanultuk, hogy a medve nem játék. Kritikánkat itt olvashatod.

6. Mustang

Bár nem nézünk szívesen minden nap török drámákat, amelyek kiskorúak kvázi bebörtönzéséről szól, a Mustangot szívesen láttuk, hiszen a normális életre vágyó, de házasságra kényszerített fiatal lányok története a végső pillanatokig tele volt feszültséggel, ez a töménytelen mennyiségű feszültség, valamint a pofátlanul fiatal Günes Sensoy játéka pedig abszolút felejthetetlenné tette a mozit.

5. Sing Street

John Carney, az Egyszer és a Szerelemre hangszerelve rendezője már megint zenész-sztorit ad el nekünk, és könyörgünk, hogy adjon el még nagyon sokat, hiszen a Sing Street annyira imádni való történet volt egy fiatal srácról, aki bandát alapít, hogy meghódítson egy modellt, hogy az ember legszívesebben azonnal visszament volna az időben bandát alapítani, és beleszeretni valakibe, akibe nem lehet. Mert hátha.

4. A szoba (Room)

Brie Larson és a mindössze 12 éves Jacob Tramblay csodálatos játéka emelte az év legjobbjai közé ezt a drámát, amely nem csak az év, hanem az utóbbi tíz év legjobb drámái között is bátran a dobogón foglalhat helyet. Kritikánkat itt olvashatod.

3. Érkezés (Arrival)

Egy sci-fi robbanások és nagy akciójelenetek nélkül, ami izgalmas? Van ilyen. És pont ezért imádtuk az Érkezést, mert okosan és minden túlzástól mentesen beszélt a világ legnagyobb problémájáról, az emberek közötti kommunikáció hiányáról, valamint arról, hogy az embernek hogyan kell viszonyulnia a saját boldogságához. Amy Adams játéka pedig egyenesen lenyűgöző volt. Kritikánkat itt olvashatod.

2. Kaliforniai álom (La La Land)

Az év egyik legjobb filmje egy musical. Ilyen sem nagyon volt még. Damien Chazelle, aki a tavalyi év szerintünk legjobb filmjét, a Whiplash-t hozta össze, Ryan Goslinggal és Emma Stone-nal vitte véghez a lehetetlent, egy musical köntösébe bújtatott abszolút földhöz ragadt szerelmi történetet, ami megmutatja, mit szükséges feladnia ahhoz, ha az ember nagyot mer álmodni, de az álmait mindenképpen meg akarja valósítani. Szép film, szép dalokkal, szép képekkel. Kritikánkat itt olvashatod.

1. Rendes fickók (The Nice Guys)

Kimondhatjuk, hogy ez az év Ryan Goslingé volt. A színész a remek La La Landben is brillírozott, de az semmi ahhoz képest, amit Shane Black mozijában művel Russell Crowe mellett. A klasszikus akció-vígjátékokat idéző film tulajdonképpen egy hatalmas főhajtás a régi nagy buddy movie-k előtt, Gosling és Crowe tökéletes párost alkotnak, a szövegek embertelenül jók, a Rendes fickók így a szívünk közepébe talált, és nagyon reméljük, hogy valami csoda folytán még visszatérnek hozzánk egyszer. Igény lenne rá. Kritikánkat itt olvashatod.

Írd meg kommentben te is idei kedvenc filmjeidet, és kövesd a Movie Playert Facebookon!