Egyre több a kínai elektromos SUV, de még mindig ott vannak ellenpontnak a kilométerfaló dízel kombik is. Nem vesztek el az olyan őszinte gépek sem, mint a Dacia Duster vagy a Mazda MX-5-ös, de kapható a magyar néplélekhez szorosan fűződő Suzuki Swift és a józan Škoda Kamiq is. Komplett kategóriák kezdenek eltűnni, évtizedeken át gyártott modellek szűnnek meg, de az autózás még ezekkel együtt is nagyon változatos világ, mi pedig örömmel próbáljuk ki, amit csak tudunk. 2024-ben sem volt ez másképp, a sok-sok autó közül ezek voltak a Player újságíróinak kedvencei.

Csordás Gábor

Száztíz év történelem, neves versenypályákon aratott győzelmek és sportosan elegáns túrakocsik után 2024-ben a Maserati is eljutott oda, hogy elektromos autót kínáljon, a büszkén mennydörgő elődök után a némán is villámgyors Grecale Folgore mégis annyira megkedveltette magát, hogy az idei kedvencemnek választottam a BMW i5 Touring és a Rolls-Royce Spectre előtt.

Szerencsére nem gondolták túl a Grecale formáját, amikor elektromos autót faragtak belőle, csak épp annyira változtatták meg, hogy felismerd a különbséget. Stílusosak a részletei, dögös a kiállása, és meglepően praktikus is: nagy csomagtérrel, jól használható fedélzeti rendszerrel és a márkához méltó minőségi anyagokkal kellemes prémiumautó a Grecale.

Nem vitték túlzásba a teljesítményét sem, csak épp annyira csavarták fel, hogy egy kicsivel erősebb legyen a benzines csúcsmodellnél, de a hatalmas akku kapacitásával gazdálkodhatna egy kicsit jobban. Mesés kormányzásával, sokoldalú légrugós futóművével és egyenletesen leadott teljesítményével ez a Maserati megmutatja, hogy egy elektromos autó ilyen is lehet.

Ha olyan kedvencet kell választanom, amit meg is vennék magamnak, akkor a 2024-es újdonságok közül a Volkswagen szabadidő-autója lenne az, pedig a hétköznapi hősök kategóriájában a megújult Golf és az új Kodiaq is erős befutók voltak. Nem nehéz megérteni a Tiguan sikerének titkát, egy jól kitalált autóról van szó, aminek az új generációja minden téren feljebb lépett.

Mostanra jutott el oda a Volkswagen, hogy sikerült kiküszöbölnie az elektromosnak tervezett ID-modellek bevezetésével generált hiányosságokat, ezért a Tiguant használni teljesen természetes a mindennapokban. Nagyon jól eltalálták a méretét is, még éppen elég kompakt a városi manőverezéshez, de már bőven elég tágas, hogy családi autó legyen.

Nincs szerencsétlenkedés három hengerrel, az alapmotornak szánt négyhengeres 1.5 TSI-vel is teljesen élhető az új Tiguan, de a tesztautóban dolgozó 2.0 TDI-vel és összkerékmeghajtással az igazi, aki pedig szeretne, plug-in hibridet is választhat magának, egészen figyelemreméltó hatótávval. Sokoldalú mindenes ez a VW, amit könnyen megkedvel a család.

Csepreghy Dániel

Nagyon igyekeztem úgy pakolni, hogy beférjen az esti vacsorához illő ing és legyen elegendő hely a fényképezőgépnek is, de nehezen találtam helyet ezeknek a sajtóúthoz elengedhetetlen kellékeknek, mert már tömve volt a bőröndöm előítéletekkel. Hiába győzködtem magam, hogy sosem volt két egyforma karakterű M5-ös BMW, mégis nagyon nehéz volt úgy lelkesedni egy sportlimuzinért, hogy nemcsak nehezebb és lassabb, mint az elődje, de még töltögetni is kell, mert a biturbó V8-as mellé plug-in hibrid is.

Ahogy beültem, azt éreztem, hogy itt elveszett valami, mert túl magasan vannak a sportülések, a vaskos kormányon alig érzek valamit az útból, a négy kipufogó sem trombitál úgy. Aztán megérkeztem a Bajor-erdőbe, ahol a Grosser Arber csúcsa környékén kanyargó szerpentinen megmutatta az új BMW M5, milyen eszelős tempóban, rendíthetetlen tapadással zúz az úton. Most is azt gondolom, hogy minden idők legjobb M5-öse az E39-es, de leborulok az M GmbH mérnöki csapata előtt, hogy egy 2,5 tonnás limuzin ilyen könnyedséggel tud mozogni.

Úgy vettem észre, hogy minél erősebb egy elektromos autó, annál darabosabb és kellemetlenebb használni, annál hamarabb elfogy az eszelős gyorsulás varázsa, annál idegesítőbb, hogy feleslegesen erős és iszonyatosan nehéz. A BMW i5 M60 Touring viszont valamilyen megmagyarázhatatlan okból nagyon tetszett, szívesen használnék ilyet a mindennapokban, mert van benne valami jóízű harmónia.

Pontosan emlékszem, hogy azon a nyári reggelen egy picikét hidegebb volt, még nem melegedtek meg a ragadós Michelin sportgumik a Mercedes-AMG GT 63 alatt, ezért az egyik kanyarban éppen csak egy pillanatra megúszott a feneke, de pontosan lehetett érezni a kormányán, az egész autó mozgásán, hogy mi történik. Túl drága, túl nehéz, túl erős és túl gyors, de az AMG GT egy olyan bámulatos sportautó, egy annyira őrületes karakter, ami örökre emlékezetes marad.

Egészen addig nem is halványította el semmi azt az önfeledt autózást, amíg 2024 utolsó napjaiban a kezeim közé nem kaparintottam a Ford Mustang Dark Horse-t. Azt a hátsókerekes izomautót, melyben ott vannak a Recaro sportülések, a rövidke úton járó kézi váltó és a fantasztikus szívó V8-as motor. Utoljára az E92-es BMW M3-as volt ilyesmi élmény, azóta sem tudja ezt más sportkupé. Nem spoilerezném el a tesztet, de a Mustang Dark Horse nálam mindent vitt, ezt tenném el a garázsomba legszívesebben a 2024-es tesztautók közül pusztán abból az egyszerű okból, hogy semmi nem kívánta annyira a vezetést, mint ez.

Féjja Zsolt

Nem 2024-ben kezdődött a folyamat, de tavaly fokozódott: a tesztautók többé-kevésbé leképezik az autóipari trendeket, ezért egyre több az SUV, és egyre több elektromosság van a hajtásláncokban. Mindkettőnek van létjogosultsága – bár szerintem egymástól minél távolabb –, és lehet kedvelni az ilyen autókat is. Nekem – az állandó pittyegést leszámítva – tetszett például a Hyundai Kona hibridként és elektromosként is, valószínűleg a Jeep Avenger zavaró apróságaival is együtt tudnék élni – bár teljesen leszoknék az indexelésről –, de azért nem ők a kedvencek.

Először arra gondoltam, hogy a kettő közül az egyik a Cupra Leon lesz. Nem azért, mert annyira elképesztően különleges és/vagy fantasztikus, hanem mert egy mutatós, korrekt autó, amely nem SUV, normális a mérete, jól használható a mindennapokban, és ez így, együtt már ritkaságszámba megy, és erre rá is döbbentem, amikor közlekedtem vele néhány napig (teszt hamarosan). Akkor viszont a két igazi kedvencem közül valamelyiket ki kellett volna hagynom.

A maga módján csúcs az Audi RS e-tron GT, a Bentley Bentayga és a BMW X6 M Competition, de egyik birtoklásától se csak a bankszámlámon lévő összeg elégtelensége választ el, nem passzol a karakterünk, bár az elég gyenge érv, mert a Ford Bronco sem olyasmi autó, amilyesmi ember vagyok, mégis ő volt nekem az egyik leg 2024-ben.

Az is csoda, hogy a Mustang új generációja is megmaradt rendes, hörgős, ötliteres V8-asnak, de számomra nagyobb esemény a Bronco név feltámasztása, méghozzá – a Caprival ellentétben – az ős stílusát megtartva és a mai korba helyezve. A „divatterepjáró” kifejezéssel a terepképtelen, de kicsit terepjárósabb külsejű autókat szoktuk illetni, pedig a Bronco-félékre illik igazán, mert azonnal kultikussá vált a friss modell is, miközben ez tényleg drabális megjelenésű, igazi offroader, levehető tetőpanelekkel és ajtókkal és nyolcvancentis gázlómélységgel.

A másik kedvencem is összkerékmeghajtású és kicsit magasabb építésű, mégis nagyon más műfaj: a Mercedes-Benz E 300 de All-Terrain. Tulajdonképpen az emelt kombi a legpraktikusabb autó, amely a mindennapokban ugyanúgy helyt áll, mint utazásnál, és minimum annyira bírja a terepet, amennyire a vezetője el meri hagyni az épített utakat.

Elismerem, az új E-osztály All-Terrain változata jóval több praktikus járműnél: vonzó, stílusos, erős, gyors és luxusszolgáltatásokat nyújt, és úgy érezzük benne, hogy addig tudunk kényelmesen és biztonságosan haladni, amíg valamelyik irányban nem érjük el a kontinens határait. Ebből a nyugalomból ugyan néha kizökkent egy váratlan és indokolatlan vészfékezés – de milyen jó kocsi ez, ha ennek ellenére ez volt az egyik tavalyi tesztautó, amelyiket rossz érzés volt visszaadni!

Nagy Gergely

Autós fronton izgalmas és összetett év volt 2024, amiben az elektromos autók domináltak, jól keretezi az évet, hogy a BYD Seal U vezetésével kezdtem januárban, decemberben pedig egy Škoda Elroqkal zártam. Az előbbi nem az én világom, az utóbbit viszont már el tudnám képzelni mindennapi elektromos autózásra. Picit belenézhettem a jövőbe: láttam testközelből a BMW Vision Neue Klasse X-et, és szinte már benzineseket megközelítő élményt éltem át az az Alpine A290-nel.

De van egy autó, ami felülmúlt mindent 2024-ben: a Toyota GR Yaris. Ez az autó még a mostani körülmények között is – amikor már semmilyen szabályozás sem kedvez egy vidám, sportos, benzines autónak – képes arra, hogy az első pillanattól soha véget nem érő örömöt adjon. Elképesztően feszes, pontos a futóműve, szenzációs a motorja. Látszik rajta, hogy akik tervezték, tényleg szeretnek autót vezetni. Mintha egy csapat mérnök az összes gyerekkori álmát élte volna ki, amikor megalkotta ezt a csodát.

Tudom, hogy furán hangzik, hogy ennyire lelkesedem egy kisautóért, ami 280 lóerős és összkerekes, de magam is hülyén néztem azokra, akik ódákat zengtek a GR Yarisról, mindaddig, ami nem vezettem saját magam. Plusz élmény, hogy nem csak versenypályán, hanem a Monte-Carlo-rali egyik szakasza is tesztút része volt, úgyhogy jó darabig gondoskodott róla a Toyota, hogy más tesztautó ne nagyon jusson eszembe a következő években.

Ez is érdekelhet: